Normális országban úgy kezdődne a hír, hogy X. minisztert hazugságon kapták, és azonnali hatállyal beadta lemondását, amit Y. miniszterelnök rögtön el is fogadott. Ángyán volt vidékfejlesztési államtitkárnak és kormánypárti képviselőnek papírjai vannak arról, hogy Fazekas miniszter nyilatkozatai és a tényleges intézkedései, azok dátumai között finoman szólva ellentmondások vannak, s immár odáig ment, hogy gyakorlatilag felszólította: ne hazudjon! Arról például, hogy az állami földbérletek pályázati ügyeiben ki mit és miért tett, hogyan váltak semmivé az eredeti, kistermelők érdekeit célzó elképzelések.

A felcsúti polgármester és futball-akadémiai elnök családjának látványos birtoknövekedését nem lehet megmagyarázni, ahogy egy másfél hónapos gyorstalpalón „gazdálkodóvá” lett szociálpedagógus vagy műkörmös hirtelen földügyi kiteljesedését sem. Azt sem, hogy egy pályázatot miként vont vissza előbb, mint hogy az arról szóló – állítása szerint jelenlétében hozott – döntés megszületett.

Csak nagyon tájékozatlan vagy elfogult ember hiheti, hogy mindemögött nincsenek háttéralkuk, baráti telefonok. Aztán, ha kiderül, majd hazudunk valamit független és szakmai alapú elbírálásról, demokratikus döntéshozatalról. Szemünk előtt épül újra Móricz Zsigmond világa, a Rokonoké. A haveroknak jut, másoknak nem. Játszhatjuk persze ezt is, de akkor tessék nyílt lapokkal csinálni. Megmondani előre, ki nyer földet, hol épül út, miként lesz állami támogatásból medence a barátunk panziójában, ki kaphat bármit, amit a hatalom osztogatta közpénzből lehet. És abbahagyni a nyilvánvaló hazudozást. Abból elég volt.