Az új MNB-vezetés sem helyettesítheti a hitelszerződést
A Költségvetési Tanács elnöke előrebocsátotta: véleményük szerint a 2013-as költségvetés a jelenlegi formájában finanszírozható, és az államadósság-szabály betartható a meglévő kockázatok mellett is, feltételezve, hogy nem romlik tovább a gazdasági környezet. A politikai támogatás megvan ahhoz, hogy a költségvetési számokat újabb és újabb szigorításokkal, kurtításokkal, a kifizetések halasztásával tartsa a kormány. Ez azonban csak látszatmegoldás, mert eközben gondoskodni kell fenntartható gazdasági növekedésről. Ezt is valahogy finanszírozni kell, ha viszont több pénzt visz el az adósságszolgálat, akkor kevesebb jut másra.
Ezért elsődleges, eminens érdek fűződik ahhoz, hogy az államháztartás külső forrásbevonása a lehető legolcsóbb legyen. – Én nem tudok elképzelni olyan kormányt, amely az ország és önmaga ellen cselekszik. Mint mondtam, megállapodás nélkül is finanszírozható a 2013-as év – csak nem mindegy, hogy hogyan, és ennek milyen következményei lennének 2014-re, 2015-re – hívta fel a figyelmet Kovács Árpád. Kétségkívül van olyan hang a kormányoldalon, amely szerint nem biztos, hogy mindenáron szükség lesz az IMF-megállapodásra, hiszen az új jegybankvezetés 2013 tavaszától „lendíthet a gazdaságpolitikán”, például azzal, ha leviszi az alapkamatot.
A devizatartalék felhasználása költségvetési célokra nem lehetséges, de az új jegybankvezetés „szélesíthet a mozgásterén”. Minderre néhány, a kormánnyal szimpatizáló, lapunk által megkérdezett közgazdász azt mondta: az IMF-megállapodást semmiképp sem helyettesítheti az új jegybankelnök kinevezése. Az alapkamat nem kellőképp óvatos mérséklésének nagy volna a kockázata, különösen, ha nincs külső piaci visszaigazolás, mert akkor „elszállhat a forintárfolyam, zuhanna a részvényárfolyam is”. „Az elsődleges jegybanki feladat az infláció elleni harc és az árstabilitás, az MNB nem vállalhat rizikót” – hívta fel a figyelmet egy szakpolitikus, emlékeztetve: az államkötvények nagyrészt külföldiek kezén vannak.
Azzal a lapunknak nyilatkozó gazdaságpolitikusok egyetértenek, hogy a lejáró hitelek refinanszírozása leghamarabb 2013 közepén kényszerítheti ki az elérhető legalacsonyabb költséggel járó megoldásokat, így az IMF-megállapodást. A magyar kormány „nem bazírozhat” a török megoldásra, arra, hogy tárgyalunk, aztán, ha stabilizálódni látszik a pénzügyi-gazdasági környezet, végül nem írunk alá megállapodást. Most mindkét félnek érdeke az őszi hitelszerződés, ennek van is realitása – véli egy jobboldali közgazdász, aki szerint az IMF sem akarhatja a viszonylag stabil Magyarországot a „déli perifériára tolni”, hogy aztán megállapodás hiányában, likviditási gondokkal küszködve Görögországhoz hasonló „botrányországgá” váljon.
„Ez az EU-nak sem lenne jó” – tette hozzá a szakember. Varga Mihály IMF-tárgyalásokért felelős miniszter és Rogán Antal, a delegáció tagja is többször megerősítette: szerintük ősszel lesz megállapodás. Hogy végül tényleg lesz aláírás, azt egyetlen befolyásos fideszes politikus sem kérdőjelezi meg, még annak ellenére sem, hogy Orbán Viktor már utalt rá: nem mindenáron kell, és a nemzetgazdasági érdekekkel nem lehet szembemenni. A kompromisszumkészséget jelzi, hogy a kormány kész visszatáncolni attól, hogy a tranzakciós adót az MNB-re is kivesse, miután az Európai Központi Bank ezt sérelmezte.
Munkatársunknak korábban azt mondták: az EU és a valutaalap abból indul ki, hogy nem lesz meg az 1,6 százalékos gazdasági növekedés jövőre Magyarországon, ezért az IMF azt szeretné „kizsarolni”, hogy a kormány 200-300 milliárdos költségvetési kiigazítást eszközöljön. A büdzsé tartalékát Matolcsy György tárcája 320-350 milliárd forintra tervezte, viszont ha kiesik a jegybankra terhelni tervezett 120 milliárd tranzakciós adó, mélyebben kell hozzányúlni a tartalékokhoz – a munkahelyvédelmi akciótervet Orbán ugyanis nem szeretné feladni. Hogy a szükséges pluszforrások újabb multiadó révén, egy felső szja-kulcs bevezetésével, esetleg a közösségi közlekedési kedvezmények szűkítésével folynak-e be, még nem lehet tudni.
