Felhívtuk egy állami intézmény közismert szakemberét, hogy e szolgálat adatai alapján részletesebb információt, értelmezést kérjünk – és adjunk az olvasóinknak.

A lehető legszokványosabb helyzet, ment is minden, mint a karikacsapás egészen addig, amíg a közismert és közkedvelt szakember nem közölte az újságírónkkal, hogy a főnöke utasítása alapján szakmai kérdésekben csak emelt díjas telefonon adhat tájékoztatást mindazoknak a sajtótermékeknek, amelyek nem állnak szerződéses viszonyban a szolgálattal (azaz nem vesznek tőle adatot). Ezt az intézményt adóforintokból tartjuk el, a mindennapokhoz alapvetően szükséges információkat szolgáltat, de ingyen csak igen szűkmarkúan.

Ha valaki nem vesz tőle, eztán nyilatkozatot sem kap ingyen. Ma még csak neki kell fizetni, de ha a költségvetési intézmények rákapnak az emelt díjas információk ízére, akkor nemsokára mindenki tartja majd a markát. Főosztályvezető 80 forint percenként, államtitkár 160, a miniszterért elkérnek 500-at is. Helyrebillen itt hamar a költségvetés egyensúlya. Valójában csupán a kormány gazdaságpolitikájának progresszív továbbgondolásáról van szó. A legjobb bevételi lehetőségeket azok a szolgáltatások kínálják, amelyeket nem tudunk nem igénybe venni.

Vagy csak nagyon nehezen. E szolgálattal éppen így van egy újság. Ha az olvasóinkat tájékoztatni szeretnénk, akkor érdemes beszélni velük. Ha pedig beszélni akarunk, akkor fizetnünk kell így vagy úgy. Ilyen idők járnak. Ránk és rájuk is. Idevezet, ha egy „piacképes” tevékenységet végző állami intézményt rászorítanak arra, hogy minél több saját bevételre tegyen szert. Ha nincs elég külső bevétele, akkor azért csorbul a szolgáltatása, ha viszont ráhajt a pénzre, akkor azért.