Kiszivárgott hírek szerint Matolcsy György az IMF-látogatás alatti szabadsága idején a török uralmat lezáró karlócai békét tanulmányozta. Nem akarta, hogy nemzetközi jogi bonyodalmak álljanak a török lírában kibocsátandó magyar államkötvény útjába. Azt kiolvashatta belőle, hogy már akkor is rólunk döntöttek – nélkülünk. De most másképp lesz, és ez intő jel lehet a törököknek is.

Nincs ingyen fürdő a Duna-partján, egyszer mindenért fizetni kell, és még gálánsak vagyunk, hogy nem hozzuk szóba az ötszáz éves kamatos kamatot. Legalábbis egyelőre. Mert azért az mégsem járja, hogy mindenféle jóvátétel nélkül lehetett kivonulni 150 év dúlás nyomán. A szociknak csak nyolc évük volt, az elszámoltatási kormánybiztosok mégis megemlegettették velük. Ez a török vircsaft is Budai után kiált. De mi nem vagyunk olyanok. A Nemzetközi Együttműködés Rendszerében megelégszünk azzal is, ha lejegyzik a janicsárkötvényeinket.

A pezsgő azeri pénzpiacon egyszerűbb lesz a dolgunk. Ott egy ember osztja a helyi money-t, a manatot. Azzal pedig Orbán Viktor beszélt, aki szereti maga intézni a fontos dolgokat. Ha Coca-Cola-beruházásra hajtunk, személyesen megy el kólát inni. Június végén Azerbajdzsánban tárgyalt Alijev elnökkel, és tessék. Ha elmegy Sopronba, lesz itt még kékfrankosban kibocsátott államkötvény is. Alijev polgártárssal azért jó lesz vigyázni, mert ő képes arra, hogy Orbán mögött menjen be a forgóajtón, és előtte jöjjön ki. De félre a tréfával: az egzotikus kötvényeinkkel besöpörhetünk egy kis aprót. Az igazi pénzhez azonban békét kell kötni. A feltételeket pedig azok munkálják ki, akik a karlócaiét is. Nagyhatalmak.