– Ki fogom takarítani ezt a disznóólat, mert átláthatatlan, körülményes, hatalmi pozíciókat erősítő, embereket megalázó és korrupt! – mondta 2011 januárjában Orbán Viktor az Új Széchenyi Terv bemutatóján. Az uniós pályázati rendszert és egyben a benne dolgozókat minősítette a miniszterelnök. Ugyanott észrevételezte azokat a felvetéseket, amelyek szerint érthetetlen, hogy miért nincs egy kézben a fejlesztéspolitika.

Most, 2012 júliusában egy kézbe került. Orbán Viktor tényleg felkapja a lapátot, és Lázár Jánossal karöltve kitakarítják azt a sok trágyát, ami az elmúlt években összegyűlt. Soha nem látott hatalmat kap ugyanis az uniós pénzek felhasználása felett a miniszterelnök vezette Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság. A grémium dönt az egymilliárd forint feletti támogatási igényű fejlesztésekről, a kiemelt és a nagy projektekről, a pénzek felhasználását meghatározó akciótervekről. Beleszólhat a pályázatok elbírálási szempontjaiba, beszámoltathatja az intézményrendszert.

Feltételezzük, a miniszterelnöknek elege lett abból, hogy a pályázati rendszer valójában nem működik jobban, mint a kormányváltás előtt. A 2007–2013 között rendelkezésre álló 8500 milliárd forint támogatásból alig több mint 2600 milliárdot fizettek ki a nyerteseknek. Talán rájött, a lassú, szétaprózott döntéshozatal súlyos milliárdokba kerül az országnak, s felismerte: tényleg nagy a baj. Bízunk benne, hogy a döntéshozatali centrum nem válik pénzügyi központtá, és nem az derül ki, hogy bizonyos érdekcsoportnak kedveznek.

Hát akkor, lapátot a kézbe!