Mire jó a rádiós nótakvóta?

A másfél éve hatályos médiatörvény szabályozza, milyen arányban kötelesek a rádióadók magyar zenét sugározni.

Pénzed legyen, vagy szerencséd

Csak a negyedik kórházban tudta meg a súlyos autoimmun-diagnózissal élő, alig harmincéves nő: miért is nem jut hozzá hónapok óta a mozgásképességét visszaadó úgynevezett immunglobulin-terápiához.

Pótvizsga

Évtizedek távolából nem jelentősmár.

Rítusok csapdái

Bizonyos kérdések csapdák. Csapdarendszert alkot a Trianont követő magyar szétfejlődés kérdésköre is.

Route 88 – Nem vicc

Ha nem tudtam volna a pontos címet, könnyedén elsétáltam volna az üzlet mellett.

 

Európának is két keble van

Azért beszélünk annyit a görögökről, hogy az összeurópai krízisről, a magánadósságokat is magába foglaló külső eladósodottságról, az európai munkanélküliség és az infláció megugrásáról ne kelljen – állítja lapunknak adott interjújában Bárdos-Féltoronyi Miklós.

A Louvaini Katolikus Egyetem 55 éve Brüszszelben élő nyugalmazott professzora, aki új könyve, a Vigyázat, jönnek a törökök! bemutatójára időzítve járt nemrég Budapesten, úgy látja: noha az Orbán-kormány a kelleténél politikailag többet hepciáskodott, Magyarország eladósodottsága az egymást követő kormányok közös felelőssége, már az 1980-as évektől kezdve.

- Könyve bemutatóján Pomogáts Béla azt mondta: válság akkor van, ha be akar menni egy nyilvános illemhelyre, de az zárva van. Ön viszont azzal érvelt, történelme során az Európai Unió (és elődje) mindig is kríziseken keresztül építette fel újra önmagát. Mit mondhatunk el Európa mai helyzetéről, amellyel kapcsolatban sokan megint csak a válság szót használják, az euróövezet egyesek szerint akár fel is bomolhat?

- Én nem vagyok próféta, elemezni próbálok. Az a benyomásom, ha szabad kritikusan fogalmaznom, hogy Magyarországon alapvetően nem értik az Európai Uniót az emberek. Itteni rokonokra, barátokra, ismerősökre gondolok. Egyrészt egy egyszerű „KGST”-nek képzelik, ami többé-kevésbé működik is. Egy másik felfogás szerint pedig az amerikaiak vigyázzák itt az európaiak békéjét, tehát nem szabad túlzásokba esni, mert akkor az őket zavarja. Én azt vallom, hogy az Európai Unió nem gazdasági, hanem mélyen politikai intézmény. A kvintesszenciája az: az EU-országok történelmében immár példátlanul régóta béke honol. Ilyen hosszú békeidő a tudomásom szerint nem volt soha ezen a területen. Az EU-nak ezt a lényegi elemét valahogy Magyarországon szem elől tévesztik. A „nyugat” fogalmának továbbá Magyarországon igen kusza jelentése alakult ki, amibe beleértik az Egyesült Államokat is meg még sok mindenkit, akikhez képest „mi olyan sanyarúan élünk”. Holott az Európai Unió kialakulása nagyon hasonló ahhoz, ahogyan a német Zollverein létrejött.

- A Vámunió…

- Igen, de nem véletlenül használom az idegen kifejezést, bár nem szeretem. A Zollverein nyitotta meg 1834-ben az utat Németország egyesítése előtt, és ennek nyomait ma is látjuk: Freistaat Bayern, azazBajor Szabadállam – ezt láthatjuk például kiírva a tartomány határán. A Zollverein nagyon bonyolult belső viszonyokat tükrözött, de mára Németország többé-kevésbé összerázódott, noha továbbra is vannak belső feszültségei. A demokrácia tökéletesen alkalmas arra, hogy vitákkal kezelje az ilyen feszültségeket. Mármost az Európai Unió szerkezetileg ehhez nagyon hasonló. Feszültségeken keresztül újul meg. A lényeg az, hogy akkor folyik érdemi megoldáskeresés, amikor baj van. Mint most. Erre mondtam azon a beszélgetésen, amelyre utalt, hogy az EU állandóan a válságokon keresztül lépeget előre. A könnyű témákban, mint mondjuk a tojás mérete, könnyebben, az olyan kényesebbekben, mint a tőkés nagyvállalatok kérdése, már nehezebben. Az iparpolitika igen kényes kérdés, de a felvásárlásokkal, a nemzetközi nagyvállalatok kialakulásával meg is oldódik. Van továbbá Európának egy elfeledett aspektusa. Franciaországra is azt mondták XIV. Lajos korában: két „keble” van, a pénz és a hadsereg. Ez Európára is igaz. Amin az európai integrációt jól le lehet még mérni, az a védelempolitika, a hadsereg.

- Ami ugye nem nagyon létezik.

- Ez óriási tévedés. Ezt hiszik Magyarországon. Elfelejtik, hogy Brüsszelben, az EU-nál ötszáz vezérkari tiszt dolgozza ki a lehetséges európai műveleteket. Azt hiszik, ezek is NATO-művelettervezők.

- Pedig a NATO-csúcson leszögezték, hogy válság miatt csökkentek a védelmi ráfordítások.

- Ez így igaz. Sőt ha azt vesszük, akkor tulajdonképp leépül a NATO: öt éve 27 ezer ember dolgozott a belgiumi központjában, ma nyolcezer. Ez tény és kényes ügy, nem is nagyon reklámozzák. Azt hiszem, a NATO-t illetően fontos volt a líbiai beavatkozás, de még inkább az iraki háború ügye, ahol a törökök és a németek nem működtek együtt az amerikaiakkal.

- És Franciaország sem…

- Igaz, de az szerintem nem volt olyan lényeges tényező. A NATO transzatlanti jellegének alapja a Washington és Berlin (korábban: Bonn – a szerk.) közötti összjáték. A németek nem akarták támogatni a Bush-féle „cowboy-mentalitást”, de tenni sem tudtak ellene, ezért „csak” kimaradtak. Visszatérve a válságokhoz: lehetnek óriási visszalépések is. Ilyen volt, amikor a 60-as években De Gaulle felállt a tárgyalóasztaltól, vagy amikor Nagy-Britannia kénytelen volt belépni – a 70-es évek elején – az Európai Gazdasági Közösségbe, az sokkal nagyobb jelentőségű dolog volt, mint ma a „kis Görögország” problémája. Mit gondol, miért beszélünk ennyit a görögökről?

- Mert sokan tartanak attól, hogy ugyanez a válság újabb és újabb államra terjedhet át.

- Szerintem nem. Hanem azért, hogy ne beszéljünk másról. Az igazi, az összeurópai válságról, az európai munkanélküliség és az infláció megugrásáról. Sok szó esik az állami (szuverén) adósságokról, sokkal kevesebb a magán eladósodottságról, a bankokéról, a nagyvállalatokéról. Ez sokszor az ötszöröse, tízszerese a szuverén adósságoknak.

- A külső adósság Magyarországon is 150 százalék körül van, mintegy a kétszerese a kormányzatinak.

- És ez még nem is számít soknak. Mert itt a rendszerváltástól fogva alacsonyabb, visszafogottabb a hitelkibocsátás. De Nyugat-Európában ez nem így volt, a bankokkal nagyon elszaladt a ló.

- Hol van Magyarország helye ebben az egész mátrixban? Nemzetközi kritikák, európai bizottsági és európa tanácsi vizsgálatok fókuszába került. Sokszor úgy tűnik, nem annyira a megoldás, mint a problémahalmaz része.

- Mindenesetre alkalmat adott rá, hogy így tekintsenek rá, és a fejére csapjanak. Azt hiszik, hogy ha valamit itt mondanak, azt nem fordítják le idegen nyelvekre – pedig dehogyisnem, mégpedig azonnal. És rögtön odakerül a külföldi miniszterelnökök elé, akik látják: „Magyarország már megint hepciáskodik”. Köszönik szépen, a helyén kezelik, majd túllépnek rajta. Szóval a stílus nagyon rossz. Másfelől: noha az Orbán-kormány a kelleténél többet „ugrált”, ügyetlenkedett –ezt nem is vonom kétségbe –, az eladósodottságnál a döntő kérdés az, mi történt az 1980-as években, és hogyan lett előkészítve a rendszerváltás, a magánosítások törvényesítése. Már a 80-as években drámai volt az eladósodás. Mégpedig teljesen feleslegesen idézték elő. Egy olyan országban, amely tervutasításos gazdaságot működtetett, és amelyről azt mondjuk, diktatúra volt, minden eszköz a vezetők kezében lett volna az eladósodás megakadályozására. Adóztathattak volna, de nem adóztattak. Már akkor megkezdődött nagy vagyonok felhalmozása, de nem adóztattak. Jól emlékszem 1980-ból egy akadémiai közgazdász-találkozóra: a korrupcióról sem akartak tudomást venni.

- Még a beszélgetésünk előtt megfogadta, hogy nem ejti ki Orbán nevét. De elvétette.

- Valóban. Azt gondolom, különbség van Orbán Viktor beszéde és rendszere között. Mindent ő mond végső soron, ő a „próféta”. Maga a rendszere viszont nem személyes, hanem meghatározott érdekcsoportok vannak mögötte. Ötven-százezer ember érdeke ma Magyarországon, hogy ez a kormány így működjön, ahogy. Mint ahogy az előző kormány mögött is 50-60 ezer ember érdeke állt. A Bajnai-kormányt nagyon sokszor dicsérik. Pedig mást nem csinált, mint – valóban más stílusban – próbálta „elmosni” az ügyeket, egy rövid időszakra. Utánuk az özönvíz. Mást nem nagyon csináltak. Az előttük lévők sem. Hagyták elfajulni a dolgokat. Az egész 1989–90-es rendszerváltás kulcsának azt látom, hogy a jövedelemkülönbségek megsokszorozódtak. A probléma akkor különösen súlyos, ha nem az alsó és a felső húsz százalékot hasonlítják össze, hanem az alsó ötvenet és a felső ötöt, az Audival, Mercedesszel, BMW-vel járó ötszázezer embert.

- Mit gondol az euró majdani itteni bevezetéséről? Most, a közös valutaövezet válságát látva, az euró már nem az a vágyott pénznem, mint nemrég is volt még. Drágaságot hozott tíz év alatt Nyugat-Európában, a görög példa pedig rávilágított a súlyos versenyképességi hátrányban lévő országok külön problémájára. Ha két euró lesz egy kávé, azt kevesen fogják nagy sikernek tartani a pár száz eurós havi jövedelmekből.

- Először is: Magyarországon még nincs euró, de én is a bőrömön érzem a magas árakat, ha itt vagyok. Reggel veszek egy újságot, egy kiflit, eszem hozzá túrót és egy retket – nem hiszem, hogy luxuskiadások lennének ezek –, és látom, mennyit fizetek. De euró nem kell hozzá. A tapasztalatok szerint – ez már az ókori görögöknél így volt, vannak róla leírások –minden valutareformhoz lakossági félelmek kapcsolódnak. Az emberek attól tartanak, többe kerülnek a dolgok, mint az előző pénz idején. Nem mindig tudják megindokolni, hogy ezt mire alapozzák. Más kérdés, hogy a kereskedők pedig valóban felsrófolják az árakat. Próbálkoznak – és sokszor sikerrel. Ebből fakad az infláció. Történelmileg a XVIII. század óta nem csökken az árak általános szintje Európában.

- Beszéltünk már a NATO-ról. Hogyan látja a szövetség jövőjét a chicagói csúcs után? Hogy jobban értse a kérdést: Magyarország az elmúlt évtizedben abban a tudatban élt, hogy végre célba ért, a NATO, illetve az EU tagja – miközben a két szervezetről épp az imént állítottuk, hogy az egyik leépülőben van, a másik pedig válságban.

- Chicagóról azért lehetett előre tudni, hogy semmi érdemi nem történik ott, mivel az amerikai elnök és a német kancellár is újraválasztásra készül, így nekik az volt a legfontosabb, hogy csak ne legyen semmi zűr. A védelmi költségvetések megcsappanásával elkerülhetetlennek tűnik, hogy a NATO katonailag és adminisztrációját tekintve is leépüljön. Nem szabad elfelejteni, hogy a hidegháború végeztével jórészt elvesztette szerepét. Nem számítva azt, hogy Washingtonban próbálták felhasználni az amerikai fegyveres erőket kiegészítő szerepre.

Bárdos-Féltoronyi Miklós szerint az unió válságokon keresztül lépeget előre
Bárdos-Féltoronyi Miklós szerint az unió válságokon keresztül lépeget előre
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.