Szorosabb politikai uniót szorgalmazott Angela Merkel német kancellár tegnap a német közszolgálati televíziónak nyilatkozva. Egyre erősebb a meggyőződés Európaszerte, hogy az unió válaszúthoz érkezett: szétesik, vagy minden eddiginél bátrabb lépéseket tesz a mélyebb integráció felé. Ennek a nemzetállamok részéről komoly ára van: a fiskális paktum értelmében a tagállamok költségvetési terveit is árgus szemekkel követik majd Brüsszelben, és a kancellár szerint a jövőben a politikai szuverenitásnak mind több elemét kell majd feladni.

A cél a politikai unió – amiről épp három napja írt terjedelmes cikket Joschka Fischer egykori német külügyminiszter a Süddeutsche Zeitungban. Fischer nem óvatoskodott a szavakkal: a politikai unió azt jelentené, hogy Franciaországnak igent kell mondania egy közös kormányra és az eurócsoport felett ellenőrzést gyakorló parlamentre. Németországnak pedig gazdasági erejével garantálnia kell az eurózóna pénzügyi túlélését.

Ha ezt nem teszi, akkor két világháború után most – vér nélkül ugyan, de – ismét romba döntheti Európát. Fischer persze könnyen beszél, nem nyomja a vállát kormányzati felelősség. Van viszont konkrét elképzelése Európáról.

Angela Merkelt eddig főként azzal vádolták, hogy neki bezzeg nincs. Pragmatikusan kezeli az elé kerülő problémákat, de nem európai távlatokban gondolkodik.

A politikai unió emlegetése jókora lépés, saját koalíciós partnere, a bajor CSU haragját azonnal ki is vívta. Mondhatnánk, hogy az unió teszetoszasága az utóbbi időben nem növelte a bizalmat Brüsszel iránt, de a labda Berlinnél van.

A német kancellár most megszabta a segítség árát.

Nem kötelező vele tartani, de annak is ára van.