Vagy, ha Lázár álmai valóra válnak, csak megszakadt. A Fidesz frakcióvezetőjét önkormányzati ülésen – „nem felszólalásban, hanem beszédben” – maga a kormányfő „kérte kölcsön tisztelettudóan”, mert éppen „volna itt egy kis munka, ahol szükség lenne rá”.

Nem tudjuk, rábólintott-e a város, de kiengedhetjük a levegőt: a felkérést, legyen miniszterelnökségi államtitkár, a családi jóváhagyás után elfogadta a frakcióvezető-polgármester.

Nyugodtak lehetnek a vásárhelyiek is, mert Lázár ingázni fog, nem költözik a fővárosba, már csak azért sem, mert „rólam mindenki tudja, hogy távol tartom magam a budapesti gazdasági és politikai elittől”. Amúgy is jó cserét csináltak a helyiek, Orbán Viktor nem érkezett üres kézzel, az első emberért cserébe éppen akadt „néhány beruházás, ami meg fog valósulni a következő időkben”.

A legfontosabb persze, hogy maga a kormányfő nyugodt legyen, s el is hisszük neki, hogy nyugodtabb, ha a „vidéki emberek emberét” (Lázár önjellemzése) immár frakcióháttér nélkül, zárt ajtók mögött a biztos közelben, maga mellett tudja.

Ez persze csak ócska machiavellista porhintés. A lényeg, hogy tegnap közmunkások kigazolták a városba vezető út menti árkokat, a főtéren lemosták a lámpaoszlopokat, kicserélték a villanykörtéket, lenyírták a füvet. Ma már majdnem minden olyan lesz, mint volt tegnapelőtt. A bábjáték Budapesten folytatódik.