A kétszáztíz évvel ezelőtt született norvég matematikus, Niels Henrik Abel huszonhét éves kora előtt hunyt el tuberkulózisban, ám a számára adatott rövid idő alatt is nagyot alkotott. Születésének kétszázadik évfordulóján tisztelői úgy döntöttek, hogy nevével fémjelezve a Nobeldíjhoz hasonló jelentőségű elismerést alapítanak a kiemelkedő teljesítményt felmutató matematikusok számára. Tíz év elég volt ahhoz, hogy – a zseniális díjazottakkal, az átgondolt és tökéletesen kivitelezett PR-munkával – a világ valóban úgy tekintsen az Abel-díjra, mint a más tudományágak honorálására kiosztott Nobel-díjakkal egyenértékű elismerésre. A díj nemcsak a külvilágnak szól, hanem a hazai közvéleménynek is. Az északi országban is alapvető gond ugyanis, hogy a diákok többségét nem érdeklik a természettudományos tantárgyak, így a matematika oktatása sem.

Az első magyar érdekeltségű Abel-díjat 2005-ben Lax Péter kapta, aki Budapesten született, de szüleivel 15 éves korában, 1941-ben az Egyesült Államokba költözött, tehát amit létrehozott, az már kevéssé köthető a szülőföldjéhez. Szemerédi Endre mostani díját V. Harald norvég király május 22-én adta át az Oslói Egyetemen rendezett ünnepségen. Az eseményre minden különösebb biztonsági ellenőrzés nélkül lehetett bejutni. V. Harald király öltönyben, néhány kísérővel érkezett, na és persze testőrökkel, mert a Breivikféle vérengzés óta már Norvégia sem az az ország, amilyen korábban volt.

Az aula padsoraiban a kontinens és a világ vezető matematikusai, egyetemisták, középiskolás diákok foglaltak helyet, akiknek valamilyen okból fontos a matematika. Na és család, a lányok, a fiúk, az unokák, akik nélkül nem teljes Szemerédi Endre élete. Szemerédi Endre hetvenedik születésnapja alkalmából két évvel ezelőtt, a Budapesten rendezett konferencián mondták róla, hogy az agya a matematikusok többségétől eltérő módon működik. Másként van „huzalozva”, innen eredeztethető különleges képessége. A díj átadását követő beszélgetésen egy norvég újságírónő faggatta az életéről – jöttek a sztorik.

Arról, hogy majdnem focista lett, csak éppen olyan kicsi volt, hogy akkor sem vették észre, amikor a pályán volt. (Tizennégy évesen alig 121 centiméter alacsonyra nőtt.) Szó esett a medikusi kitérőről –édesapja kedvéért ment oda, majd az első félévi vizsgák előtt hagyta ott az orvosegyetemet. Segédmunkásként dolgozott a Finommechanikai Műveknél, matekfeladatokat oldott meg az üzemvezetőnek, a piacon bevásárolt a melósoknak, segédmunkás társaival cipelte a nehéz szerszámokat. Majd középiskolás barátja, Ellmann Gábor, illetve matektanára, Bende Sándor unszolására az ELTE matematika–fizika szakára jelentkezett. Az egyetemen Turán Pál előadásait hallgatva gondolt arra először, hogy esetleg matematikus lesz. Az egyetem után az MTA Matematikai Kutatóintézetébe került. Ott Erdős Pál professzor arra biztatta, hogy foglalkozzon kombinatorikával.

Nehezen hitték el, amikor arról beszélt, hogy a felesége segítségével válaszol az e-mailekre, a számítógépet csak levelek és hírek olvasására használja – ő, aki 1990-től a Rutgers Egyetem számítógéptudományi tanszékén egyetemi tanár. Még sohasem fényképezett,mobiltelefont is csak a családi pressziómiatt tart. A tévét be tudja kapcsolni, hogy a tenisztornákat követhesse, de DVD-t csak akkor néz, ha valaki, rendszerint a felesége vagy az unokája, bekapcsolja neki. Mesél a múlt heti római tenisztornáról – Nadalnak szurkolt, és a spanyol nyert is – meg a Barcelobeli vereségéről.

„Az angol Chelsea a döntőbeli győzelmet sem érdemelte meg. Egy defenzív focit játszó csapat nem való a futball trónjára” – mondja. Színes egyénisége Oslóban is mindenkit levesz a lábáról. Aki esetleg kételkedett a technikától való ódzkodásával kapcsolatban, az a másnapi szakmai előadásán bizonyosságot szerezhetett erről: Szemerédi fóliára írta, s diavetítővel tette láthatóvá gondolatait. A következő előadó, a Wolf- és Kiotó-díjas Lovász László persze már mai technikával, powerpointos bemutatóval magyarázta el Szemerédi Endre eredményét.

A kitüntetett régen nem élt meg az oslóihoz hasonló sűrűségű programot. Egy hétrepercrepontosanbeosztották anapjait. V. Harald király hétfőn délután audiencián fogadta. – Az első mondatokat kerestük, de aztán hamar megtaláltuk a közös témát. Beszéltünk Abelről, a mindkettőnk számára fontos családról és a sportról. Tudom, hogy kiváló vitorlázó volt, aki három olimpián is sikeresen szerepelt – erről a találkozásról a magyar nagykövetség fogadásán beszélt. A város egyik legszebb villájaként emlegetett épület épp abban az utcában található, amelyet az egyik zseniális norvég matematikusról, a XIX. században élt Sophus Lie-ről neveztek el.

Az Antall-kormány egykori külügyminisztere, Jeszenszky Géza oslói nagykövet itt olvasta fel a miniszterelnök és az új köztársasági elnök, Áder János köszöntőlevelét. (Áder Jánost még jogi egyetemista korában tanította spanyolra Szemerédi Endre felesége, Kepes Anna.) Fogadások, előadások, interjúk, találkozók ismerősökkel és ismeretlenekkel. Szmokingban, öltönyben, fáradtan és olykor elérzékenyülten, de bírni kellett a megpróbáltatásokat. Ami nem volt egyszerű, hiszen az oslói programokat tromsöi és stockholmi látogatás dúsította. Egy középiskolában matematikaversenyen sikerrel szerepelt diákokkal és tanárokkal találkozott. „A norvégok óriásokat adtak a matematikának, most kissé visszaestek, de mindent megtesznek azért, hogy újra a csúcson legyenek. Öt-tíz éven belül mindenki számára egyértelmű lesz a fejlődés.”

Eredményei és életkora miatt nap jaink legnagyobb hatású és formátumú matematikusaként számon tartott Te rence Taótól, az Abel-díj-bizottság egyik tagjától tudjuk, hogy idén is közel száz kiváló nevezés érkezett, s a jelöltek zöme esélyes volt a díjra. (Tao kétévesen olvasott, nyolcéves sem volt, amikor középiskolás lett. Tízévesen ő volt a legfiatalabb versenyző a nemzetközi matematikai diákolimpiák történetében. 14 évesen egyetemista, diplomáját 16 évesen szerezte meg. A Princeton Egyetemen 21 évesen doktorált, huszonnégy évesen lett egyetemi tanár: előtte soha senkit nem neveztek ki ilyen fiatalon a neves egyetem történetében.) Tao csodálatos embernek és fantasztikus matematikusnak tartja Szemeredi Endrét, akinek személy szerint is sokat köszönhet – matematikai problémákat, amelyeket érdemes továbbgondolni. Kérdéseivel új irányokat ad, megalapoz további kutatásokat.

Oslóban is bebizonyosodott, hogy a magyar matematika a világ élvonalát jelenti. Lovász László szerint ennek a tudományágnak becsülete van hazánkban, ha az oktatást, tanárképzést olyan szinten tudnánk tartani, amilyen szinten kellene, akkor a jövő is reményteli lenne. Sok olyan tanár kell az országnak, aki felfedezi a tehetséget és olyan helyre irányítja, ahol képességeinek megfelelően tudnak vele foglalkozni. Néhány tanár sorozatban fedez fel tehetségeket, ám az ország nagyobbik fele ilyen szempontból fehér folt. Lovász László szerint azok az országok, amelyek sokat áldoznak az oktatásra, az eredményeikkel bizonyítják, hogy megéri a befektetés.

Az ünnepségsorozat egyik résztvevője volt Simon Alexandra ötödikes tanuló is. Neki megadatott egy olyan matektanár, aki felfedezheti a benne rejlő tehetséget: a nagyapja, Szemerédi Endre. – A matek számomra fontos tantárgy, ő pedig sokat segít abban, hogy sok csillagos ötösöm legyen – mondta a tizenegy éves lány, akinek ez volt az első külföldi útja. Ennél jobb alkalmat keresni sem lehetett volna.

2012. május, Oslo