Lehet, azért ment a Hír TV nagy erőkkel Gyurcsány főiskolai szakdolgozata után, mert gondolta, hogy biztos kell lennie ott valami tökéletlenségnek. S akkor be is igazolódott a feltételezésük, hogy a volt kormányfő alapvetően nem sebezhetetlen, ezért érdemes nála egyébként igen erőltetettnek tetsző ügyekkel is próbálkozni.

Hogy például a köztársasági elnök ordító kisdoktori plágiumával szembe lehetne gyorsan állítani egy tanárképzős szakdolgozatot, mert az sem lesz rendben.

De legalábbis lehet rajta fogást találni. A plágiumgyanút alapozó szövegazonosság egyelőre egy cím erejéig bizonyítható, de e helyzetben ez is elég. Ha viszont a Hír TV-t eleve felkészítették a remélhető eredményre, s nem Gyurcsány személyiségében rejlik aktivitásuk titka, akkor sem nagyon más a helyzet, legfeljebb kétfelől kínos.

Könnyű lenne azzal szökdécselni most, hogy ugye, ugye, makulátlannak kell lennie annak, aki a politikában hiteles akar lenni. Senki sem makulátlan.

Berlusconiban például épp azt kedvelték az olaszok, hogy semmi sincs rendben körülötte, mégis mindent megold. Sajnos itt, nálunk is inkább a politikai, mint a morális erő a döntő. Schmitt aligha bukott volna ilyen nagyot, ha korábban nem derült volna ki, hogy minden mozdulata alkalmatlan arra, hogy államfőt lássunk benne. Gyurcsány Ferenc egyelőre csak a címében utolérhető szakdolgozata és a vádakra adott válaszai is csak azáltal lesznek számára politikai értelemben halálosan veszedelmessé, hogy a hitelesség terén ő már elvesztett egy egész háborút. Minden fronton szedhetne újabb sebeket, csak ezen nem.