A termelés visszaesése 2006 óta tart, amit fokozott, hogy az Euró pai Unió 2008-ban csökkentette a cukorkvótát. Más szántóföldi növények magasabb jövedelmezőségének hatására a gazdák mintegy négyötöde hagyott fel a cukorrépa-termesztéssel. A hazai termelés azóta folyamatosan csökken, 2010-ben 754 ezer tonna volt, ami mintegy egyötöde a 2005. évinek – olvasható a KSH tavalyi kiadványában.

Az 1990-es évek elején még tizenkét cukorgyár működött Magyarországon, amelyeket európai multinacionális vállalkozások vásároltakmeg. Jelenleg egy cukorgyár üzemel Kaposváron. A magyar cukoripar sanyarú helyzetét külön parlamenti bizottság is vizsgálta, a csoport február 21-én tette közzé jelentését. A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság Font Sándor vezetésével arra a következtetésre jutott, hogy az állami vagyonvesztésért a Németh-kormány tehető felelőssé.

A külföldi befektetők ekkor kisebbségi, nagyjából harmincszázalékos részesedést szereztek, amihez viszont megkapták a teljes irányítási jogot. 1991-re az akkor működő tizenkét cukorgyár közül a hét legkorszerűbb külföldi tulajdonba került. Az Antall-kormány idején, 1993-ban a még megmaradt öt cukorgyárat integrálták és létrehozták az Első Hazai Cukorgyártó és Forgalmazó Kft.-t. A társaság azonban – szemben a külföldi befektetőkkel – az államtól semmiféle hitelt, garanciát nem kapott, ezért működése során egyre nagyobb pénzhiánnyal küzdött, bár a cukorgyártás és - értékesítés nyereséges volt. A tőkehiány leküzdését az állami kézben lévőMagyar Fejlesztési Bank sem segítette, így a céget nem sikerült termelői kézben tartani.

Az utolsó hazai konzorcium külföldi kézbe adásáért, a teljes magyar cukoripar térítésmentes feladásáért a jelentés a Horn-kormányt teszi felelőssé. Az első Orbán-kormány idején három cukorgyárat is bezártak – a sarkadit, a selypit és a sárvárit –, de a jelentés ezt a lépést nem minősíti.

Bár a gyárbezárások már 1997-ben megkezdődtek, az ország uniós csatlakozásakor még mindig öt cukorgyár üzemelt, igaz,mind külföldi kézben. A bizottság szerint Magyarország évi 400 ezer tonna répacukorkvótát kapott az uniótól, a kvóta azonban kikerült az állami kontroll alól, miután az Európai Bizottság úgy határozott, hogy a kvóták nem a tagállamokhoz, hanem a gyártókhoz tartoznak. Az értékelés elhibázott kormányzati stratégiának tartja az uniós cukorreform támogatását. A gyárak tulajdonosai 2006 és 2009 között a megmaradt öt üzemből négyet bezártak és felszámoltak, így esély sem maradt a termelés újraindítására. Mindeközben a 300 ezer tonnányi kvóta visszaadásából több tízmilliárd forintos bevételre tettek szert.

A bizottság szerint a cukorgyárak bezárása és a répacukorkvóta drasztikus csökkenése miatt Magyarország hosszú időre elvesztette a világgazdasági helyzethez való alkalmazkodás és a magyar fogyasztók megvédésének lehetőségét. Az MTI szerint, amikor az importcukor ára a fele vagy a harmada az itthoni előállításúnak, logikátlannak tűnhet a hazai termelés fenntartása. Ugyanakkor, ha a világpiaci trendek megfordulnak, ahogy az elmúlt években ez történt, a gyárak elvesztése miatt, valamint az önellátáshoz szükséges menynyiség mindössze harmadát kitevő, külföldi kézben lévő kvótával a jelentés szerint minimálisra csökkent az érdekérvényesítés lehetősége.

Az Országgyűlés március utolsó hétfőjén úgy döntött, felkéri a legfőbb ügyészt, hogy vizsgálja meg, történt-e bűncselekmény a cukorgyárak privatizációjakor, valamint az európai uniós cukorreform hazai végrehajtásával összefüggésben. A parlament – az LMP-s Szabó Rebeka és Szilágyi Péter kezdeményezésére – arra is felkérte a kormányt, dolgozzon ki olyan stratégiát, amely lehetővé teszi, hogy az ország önellátó legyen a cukortermelésben. A kabinetnek emellett fel kell készülnie arra, hogy a cukorkvótarendszer jövőjét érintő európai uniós tárgyalásokon hatékonyan képviselje a magyar érdekeket, illetve a kvótarendszer tervezett megszüntetésével előálló helyzetet is.

A fogyasztási igények is jelentősen megváltoztak az utóbbi években, 1998 óta folyamatosan csökken az egy főre jutó cukorfogyasztás: 1998-ban 41, a legutolsó rendelkezésre álló adat szerint 2008-ban 32 kg volt. A cukor fogyasztói ára a 2010. évi 7,0 százalékos csökkenés után ugrásszerűen megemelkedett, 2011 februárjában 28,2 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel azelőtt.