Hogy politikai érdekcsoportok lakjanak jól – mintha ez lenne a fő rendezőelve a kolontári vörösiszap-katasztrófa utáni nagyszabású állami építkezésnek, derül ki több hónapos kutatásunkból.

Mára közel 40 milliárd forint közpénzt költöttek el a térségben, mégis szinte eladhatatlanok az ingatlanok, s a kilátástalanság érzésével küzdenek a tragédia helyben maradt túlélői. Van a régi ház helyett új ház, megújult környezet, de az egyéni boldogulás, a gyarapodás, a személyes fejlődés lehetősége nem teremtődött meg.

Korábban már beszámoltunk róla, hogy, bár az igen közeli szőci bányában van az építkezésekhez szükséges anyag, a kármentesítéssel megbízott állami tulajdonú Mecsekérc Zrt. alvállalkozói a háromszor távolabbi, dióspusztai UGOD II. bányából elégítették ki igényeiket. E bányát Simicska Lajos rokonai, a testvérpár Simicska József (közvetlen tulajdonos) és Tibor (közvetett tulajdonos) cége, a Dolomit 2002 Kft. bérli a szintén állami tulajdonban lévő Bakonyerdő Zrt.-től. (Titkos kármentesítés – Népszabadság, 2011. augusztus 19.) Ezzel kapcsolatos kérdéseinkre érdemi válasz nem érkezett sem a cégtől, sem a vidékfejlesztési minisztertől, sem az Országos Katasztrófavédelmi Főfelügyelőség főigazgatójától.

A budapesti Nyár utcában székelő cég honlapja szerint egyébként az ugodi útépítési dolomit listaára tonnánként 863-1625 forint, és a lelőhely saját szállítási kapacitása napi 500 tonna, vagyis – más cégektől vásárolt szállítási kapacitás nélkül – kétszáz nap alatt tud leszállítani százezer tonnát. Az izsáki Signum Alfa Kft.-nél lapunknak azt mondták: ők a Dolomit 2002 Kft.-vel álltak szerződésben, de azt nem tudják, hogy azok még kivel. (A Mecsekérc honlapján fellelhető egy több tízmilliós tehergépjármű-bérlésről szóló tétel a gánti Dolomit Kft. megnevezésével.) Az UGOD II. bánya kitermelési engedélyét 2011 elején évi 200 ezer tonnára emelték. Ugyanekkor a Kolontár-közeli bánya, a szőci szüneteltetését kérte a helyi vállalkozó – áll a Veszprémi Bányakapitányság honlapján. Mindkettőt jóváhagyták.

Minél messzebbről szállít egy cég, annál rosszabb, a környezetvédelmi szempontok miatt bizonyosan. A katasztrófa utáni helyzet kezelésében kezdetekben főszereplő Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár nem emelt szót a megnövekedett környezetterhelés miatt, vélhetően nem is tudott róla, honnan hozzák az anyagot, ami kellett az utakhoz és a két új gáthoz. Ezeket azt követően emelték, hogy a vörös iszap kifolyt a tározóból, s leálltak a termeléssel a szárazgyártásra való átállásig, azaz már nem volt, ami kifolyjon a tározóból…

A Vidékfejlesztési Minisztérium bízta meg a Mecsekérc Zrt.-t a kármentesítési feladatok elvégzésével, a munkát 17,9 milliárd forint értékben elvégezték, ám a cég a feladatok 92 százalékát továbbadta fő- és alvállalkozóknak, akik további alvállalkozókat bíztak meg a teljesítéssel. Az ezekről szóló információk aMecsekerc.hu-n közzétett adatokból megismerhetőek, nyilvánosak. Azt azonban, hogy az alvállalkozók kiket bíztak meg, nem tudni. Az mindenesetre feltűnő volt, hogy éppen a kolontárimegbízások idején váltott tulajdonost az alvállalkozó cégek zöme, s lett offshore érdekeltségből hazaivá.

A munkában részt vett vállalkozók teljes listáját azóta sem kaptuk meg. A Vidékfejlesztési Minisztérium kimutatása pedig nagyvonalú, ez ugyanis 2,7 milliárd forintot jelöl meg a közel 40 milliárdból „egyéb” költségre.

Eközben tovább hízik az az OTP-nél vezetett számla, amelyre a kármentő alapba szánt lakossági adományokat lehet befizetni. A pénz le van kötve: egymilliárd forint májusig, 480 millió júniusig. Azt nem kötötték az adakozók orrára, hogy a kármentő alapról szóló 2010. október 21-i kormányrendeletnek van egy olyan passzusa is, amely lehetővé teszi, hogy a pénzt ne közvetlenül az embereknek adják. 2011 februárjában a miniszterelnök javaslatára úgy döntött a kármentő bizottság, hogy közcélú fejlesztésekre fordítják a több mint kétmilliárd forintos közadakozás oroszlánrészét, másfél milliárd forintot. „A felajánlott pénzekből létrejövő alap révén gyorsabban tudjuk helyreállítani az életet, több segítséget tudunk nyújtani azoknak, akiket tragédia ért, akik elvesztették otthonukat, és most új életet kell hogy kezdjenek” – áll az alap honlapjánmáig olvasható felhívásban, amit Orbán Viktor és Schmitt Pál jegyez.

– Addig építkeznek, ameddig ki lehet venni belőle a pénzt – a katasztrófa sújtotta területen élő férfi már-már fásult sza vait nem látszanak cáfolni a tények. – Nincs civil kontroll. Ki akar itt emlékezni? Senki. Nem tudják megtartani a lakosságot, az meg nem érdekli őket, hogy pénz és kereslet hiányában hány vállalkozást nem tudnak újraindítani az itt élők. Az ingatlanok eladhatatlanok, az értelmiség elmegy, a faluközpontba sárosan juthatunk csak be, mert az utca fele földút, nincs csatorna. A helyi vállalkozók a kármentesítésben nem vagy alig kaptak megbízást.

A munkálatok nem láthatók át, nem tudni, valójában kik mennyiért végezték azt el. Hogy a környezetvédelem sem volt szempont a kivitelezés során, arra a korábban említett dolomitszállítás is példa. A több száz lebontott házból a vörös iszappal nem szennyezett építési anyagokat kézi bontással ugyan kinyerték, de a markológép fölkapta a maradék házat frizsiderestül, számítógépestül, tévéstül, és már vitte is a tározóba. Illés Zoltán szerint azért, mert „a vörös iszappal szennyezett anyagokat szelektíven gyűjteni nem lehetséges, tekintettel arra, hogy azok más célú hasznosítására nem kerülhet sor. Azok veszélyes hulladékoknak minősülnek.”

Az Ökomenikus Segélyszervezet 243 millió forint adományról számol be honlapján. A Lévai Anikó jószolgálati nagykövet és Kokó nevével fémjelzett szervezet azt javasolta, hogy a gyors segítségnyújtás érdekében hozzanak létre civil humanitárius koordinációs központot. Bakondi György, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) főigazgatója hallgatott a jó szóra, október 18-án az OKF létrehozta azt – áll az MTI közleményében. A segélyszervezet ingóságpótlásra használható utalványokat adott át. „Az utalványok bútorra, háztartási készülékre, építőanyagra, számítástechnikai eszközökre és kertészeti felszerelésre válthatók be a segélyszervezettel szerződésben álló, helyi és környékbeli kis- és középvállalkozók üzleteiben” – áll az Ökomenikus Segélyszervezet honlapján. A bútorvásárlásról korábban megírtuk, hogy a segélyezettek csak a piaci árnál jóval magasabb áron kínált portékákból választhattak, volt akinek ugyan másfajta ingósága ment tönkre, de neki is bútort kellett vennie az erre kijelölt egyetlen helyen. (Titkos kármentesítés II. Aranyiszap – Népszabadság, 2011. szeptember 24.)

A közel negyedmilliárdos adományt a honlapon közzétett elszámolás négy részre osztja a felhasználás célja szerint: gyors segítségnyújtás, ingóságpótlási támogatás, közösségi intézmények/közösségi segítségnyújtás, természetbeni adományok. Az elszámolást mutató ábra kerek, mint egy négyfelé vágott torta, de hogy mi van benne, nem tudni.

A honlapból az is kiderül, hogy a segélyszervezet nemcsak adományoz, de irányít is. „A segélyszervezet által irányított fejlesztések között egy olyan nagyszabású projekt is található, mely a katasztrófára való emlékezést, az emberi felelőtlenség következményeire való figyelemfelhívást szolgálja.” Majd különböző támogatókra hivatkozva arról írnak, a tőlük kapott támogatások lehetővé teszik, hogy „a szervezet létrehozzon egy emlékparktanösvényt a település vörös iszap által letarolt, lakhatatlanná vált területén. Ennek a projektnek a részét képezi a tragédia egyéves évfordulóján átadott emlékmű is”. Ám az, hogy „a segélyszervezet által irányított fejlesztések között”, a nagyszabású projekt létrehozása során kit mivel milyen módon bíztak-bíznak meg, nem derül ki. – A kolontári emlékpark ugyanúgy áll, ahogy október 4-én az üres placcot otthagyták, egy fűmagot el nem vetettek azóta – állapítja meg egy asszony. A helyiek szerint éppen talán felsőzsolcaiak építik a tanösvény fogadóépületét, de voltak itt már építeni a szélrózsa minden irányából.

– Voltak itt Borsodból, Pécsről, jöttek Romániából, Ukrajnából, Veszprémből is voltak, de helyiekről nem tudok – mondja a többunokás,fiatal nagymama, aki több évtizede Ajkáról költözött ide asztmája kezelésére. Most elmenne, mert a fedetlen tározóból kiporló száraz vörös iszapot hordja a szél, s unokáit sem hozzák gyerekei ki hónapszám, mert féltik őket.

A devecseri emlékpark építtetője a magyar állam volt, a kivitelezők pedig ugyanazok, akik az addigi mentesítésben és újjáépítésben részt vettek. Vagyis a Mecsekérc és a lakóparképítéssel megbízott magántulajdonú Veszprémber Zrt. Devecser városa a mentesítésben és az újjáépítésben bonyolítóként, közbeszerzés kiírójaként nem vett részt. Kérdés, hogy Devecser a folyamatos elvándorlás mellett miként fogja tudni fenntartani a most létrehozott hatalmas emlékparkot, ami a lebontott épületek helyének egy részén készült el. – A lebontott területek kétharmada egyébként nincs parkosítva – mondja a polgármester. Azt, hogy a belváros rehabilitációja mikor fog megvalósulni, ő is szeretné tudni. Toldi Tamás szerint most a munkahelyteremtő pályázatok a legfontosabbak, sürgős beavatkozásra van szükség a folyamatos elvándorlás megállítására.

A miniszterelnök ez év februári évértékelőjében azt mondta: a vörösiszap-katasztrófa mutatja, nincs helyzet, ahonnan az ember ne tudna talpra állni. S rekedten, torkaszakadtából kiáltotta:

– Köszönjük, Devecser! Köszönjük, Kolontár!

Cégügyek

A Mecsekérctől 3,5 milliárd forintos megbízást kapott a Pentavia K ., amely éppen

a katasztrófa utáni hónapban került át a svájci Zollikonban bejegyzett cég ismeretlen tulajdonosaitól a szolnoki Nagy Zoltán tulajdonába. Zollikon volt Simicska és Nyerges svájci bázisa. (Simicska és Nyerges svájci bázisa – Népszabadság, 2011. augusztus 8.) Nagy Zoltán, a Közgép Zrt. igazgatósági tagja is, e cég, valamint egy másik, ugyancsak az ő tulajdonában álló társaság összesen közel 5,5 milliárd forintos megbízást teljesíthettek a kármentesítésben. Ha hozzávesszük a Pentavia leányvállalatát, az oroszlányi Vértesi Környezetgazdálkodási K .-t is, akkor közel 7 milliárdos feladatról beszélhetünk.

A Simicska rokonok tulajdonában lévő Dolomit 2002 K . 2007 óta szinte folyamatos APEH-végrehajtás alatt állt, a cégnyilvántartás adatai szerint az utóbbi öt évben nyolc végrehajtási eljárás indult, amelyből hatot az adóhatóság kezdeményezett. Ma már egyik végrehajtás sincs folyamatban a nyilvántartás szerint, úgy tűnik, a cég gazdasági helyzete az elmúlt években stabilizálódhatott.

A cikk a Független Médiaközpont és a Göbölyös „Soma” Alapítvány támogatásával készült.

FOTÓ: MÓRICZ SIMON