„Törvényhozási aprómunka zajlott, már rég nem a napirend előttiek, sem a szavazások, mert olyankor mindig telt ház volt. Az államtitkár beszélt, a nemzeti agrárstratégiát vezette fel a képviselőknek, amikor megjelent a homlokán tizenegy szám. Épp a Kanáriszigetekről jött vissza egy kéthetes nemzetközi agrárkonferenciáról, napsütötte bőrén így erősen rikítottak a számok. Mi, ellenzékiek, egymásra néztünk, de ő semmit nem vett észre, folytatta. A sajtó már nem volt bent a teremben.

A számok aztán öt perc után kihunytak, de nekem azért valahogy sikerült lejegyeznem őket. Nem telt el huszonnégy óra, és a Nemzeti Agrárkamara elnöke sajtóértekezleten üdvözölte a straté giát, dicsérte annak kidolgozottságát, különösen a paradicsomtermesztéssel kapcsolatban. A sajtóértekezleten az újságírók egy »hűha, látjátok ezt«-tel jelezték meglepettségüket, amikor az ő homlokán is megjelentek számok. Azonnal észleltem, hogy itt valami nagy dolog történik, s ez ugyanaz a tizenegy szám lehet, mint amit korábban az államtitkáron láttam. Gyorsan ellenőriztem, és igazam volt.

Híre ment a csodának. Az Agrárkamara hivatalos közleményben fejezte ki értetlenségét, arra gyanakodva, hogy valaki lézerrel rávilágított a főtitkár fejére. Az igazi meglepetés viszont akkor ért, amikor egy baráti beszélgetés során az én homlokomon is megjelent a szám. Pont akkor, amikor elmesélték nekem, hogy egy élelmes közéleti személyiség kiderítette, a számok együttesen egy telefonszámot adnak ki, amely az ország egyik legnagyobb cégének a központi hívószáma volt. Jó, később az is kiderült, hogy mind az államtitkárnak, mind a kamara elnökének komoly érdekeltsége van a Paradicsom Zrt.-ben, de velem szemben igazságtalan volt ez a titokzatos idegen, mert nekem csak öt százalékom volt, azt is ajándékba kaptam.”

Az országos rendőrfőnök, ahogy kiderült a számokról, hogy azok mik is valójában, azonnali vizsgálatot rendelt el, amit sajtótájékoztatón jelentett be. Azaz csak jelentette volna: mert a homlokán megjelent egy másik telefonszám, amely egy takarítószolgálathoz szólt, mégpedig ahhoz, amely az összes közintézmény tisztaságáért volt felelős. A főügyész feladatává vált volna a rendőrfőnök feletti intézkedés, de ő mélyen hallgatott, nem kívánt ezzel az üggyel, sőt semmilyen más üggyel sem a nyilvánosság, azon belül is a fotósok és az operatőrök elé állni. Hamar kiderült: száminfluenzáról van szó, bár ezzel kapcsolatosan az országos főorvos csak sajtóközleményt adott ki, arcával nem vállalta a vizsgálat eredményeit. Aki megkapta, tovább is tudta adni. Egyre több emberen jelentekmeg a számok, egyre kellemetlenebb helyzeteket előidézve ezzel. A politikai műsorok kiürültek, nem volt vendég. A politikusok menekülőre fogták, ha a sajtó kereste őket. Az országban, a kormány döntése érdekében, összeült a Nemzeti Válságtanács, amelynek a vezetője a miniszterelnök volt. Ő szívesen nyilatkozott a sajtónak, élvezte, hogy válság van, amelyet neki, a kormányfőnek kell kezelnie.

A Nemzeti Válságtanács huszonnégy órán belül az alábbi intézkedéseket hozta: 1. senkit sem lehet homlokkal együtt mutatni; 2. felkéri az adatvédelmi biztost, hogy hozzon határozatot a személyiségi jogok szigorú védelméről, aztán pedig a kormány betilt minden ez ellen irányuló tevékenységet; 3. a Központi Járványügyi Intézetnek a száminfluenza legyőzésére pénzeket biztosít úgy, hogy közben a központi telefonszámát időlegesen megszünteti.

Az ország heteken belül visszakerült a rendes kerékvágásba, minden rendeződött. Az emberek büszkék voltak kormányukra, amelynek ezzel az akcióval tovább erősödött a népszerűsége.

„Te miért mertél mindvégig a nyilvánosság elé állni?” – kérdezte legjobb barátja évtizedekkel később aminiszterelnöktől, akit a köznép egyszerűen csak Hősnek nevezett, s tisztessége okán négyszer is újraválasztottak. 91 éves volt, amikor a kérdést kapta, akkor, amikor már el-elfelejtette, hogy nem mindig őszintének lenni a legjobb. „Az én homlokomon annyi telefonszám volt, hogy azok teljesen egybefüggő, egyszínű felületet biztosítottak” – nevetett fel, és nevetett órákig, mindaddig, amíg a nővérke be nem hozta az esti infúziót.