Ennyit indokoltak a körülöttünk zajló események, a forint árfolyamának változása, a recessziós félelmek és hazánk rendíthetetlenül magas országkockázati megítélése, hogy a bóvli kategóriába sorolt államadósságról már ne is beszéljünk. Ehhez képest a monetáris tanács az eddigi 7 százalékon tartotta az alapkamatot. Nem katasztrófa ez, sőt a hitelfelvevőknek még jól is jöhet. Igaz, a hitelezési költségek szinten maradása miatt korai örvendezni, ettől még önmagában nem lesz több beruházás az országban.

Nem kell összeesküvés-elméleteken edződni ahhoz, hogy rekonstruáljuk, mi történhetett Simor András és két alelnöke, illetve a szegről-végről a Fidesz által delegált négy új monetáris tanácstag között az ülésen. A biztonságot szem előtt tartó 50 bázispontos emelési javaslattal szemben volt egy „nulla megoldás”, szoros küzdelemben végül ez nyert. Decemberben, hasonló helyzetben még sima többséggel ment át az emelés. Most nem.

Ez a piac számára nyílt üzenet: a kormányzati kommunikáció hiába bizonygatja a jegybank függetlenségét, a következetességnek ellentmondó logika mentén született döntés jelzi, hogy itt nincs minden rendben. A négy új tag eddig együttműködött a régiekkel – nem is tehetett mást –, lehet, hogy most már más szelek fújnak. Ez vagy ennek az ellenkezője a jegyzőkönyv nyilvánosságra hozásakor biztosan kiderül.

Az mindenesetre árulkodó jel, hogy a nemzetgazdasági tárca –szakítva új keletű hagyományaival – ezúttal nem tiltakozott a döntés ellen.