A Fidesz ezt jó érzékkel és még jobb marketingtechnikákkal használta ki, s nyilván nem volt hátrány, hogy az ügyészségen már akkor sem voltak éppen gyenge pozícióban. Ügy is akadt elég, úgyhogy a választók vevők voltak az ígéretre: ezentúl másként lesz.

De nem lett. Illetve másként lett, de nem jobban. A Fidesz kétharmada lehetővé teszi, hogy magában döntsön mindenről, és nem is hagy betekintést a kártyáiba. Az átláthatóság hiánya világos helyzetet teremt: szakértők előre megmondják a közbeszerzések győzteseit, egyes cégek soha nem veszítenek, mások soha nem nyernek, és mindenki tudja, hogy most is az dönt, ki milyen közel áll a tűzhöz. Csakhogy most nem sok kis tűz van, hanem egy nagy máglya. Ráadásul a törvények előké szítése is jórészt átkerült a parlamenti képviselők kezébe, repkednek a javaslatok, az utolsó pillanatban benyújtott módosítások. Rég elfogadtak egy jogszabályt, mire a gombot megnyomó számára kiderül, mire is mondott igent, és az kinek az érdeke.

A világ azonban szigorúan ítél. Most például a kifejezetten konzervatív Heritage Alapítvány állt elő egy nemzetközi felméréssel, amely szerint Magyarország ma jelentősen korruptabb, mint 2009-ben volt: a listán a 39.-ről az 51. helyre csúsztunk vissza.

Nem csak a „nyolc évvel” érdemes foglalkozni. Akadna itt friss vizsgálnivaló, csak lenne hatóság, amely vizsgálja.