Orbán Viktor nem írta alá Majtényi György főiskolai tanári kinevezését – adta hírül tegnap az Index. A rendszerváltás óta nem fordult elő, hogy az aktuális kormányfő fölülbírálta volna egy felsőoktatási intézmény döntését, ha a javasolt személy megfelelt a formai kritériumoknak.

A különös esetre az egyetlen magyarázat, hogy az Egerben oktató történész Majtényi László volt adatvédelmi ombudsman fia. A jogtudós, meglehet, már a családját is elérő bosszú ismeretében, a legkeményebb beszédek egyikét mondta az Operaház előtti tüntetésen.

Ha a miniszterelnök az édesapa rétori szerepe miatt akasztotta meg a fiú karrierjét, akkor épp itt az ideje, hogy a Martonyi János vezette Külügyminisztérium befejezze a nyugati lapoktól és kormányoktól fölfoghatatlan mennyiségben érkező kritikák cáfolását. A demokratikus jelző nélkül működő politikai rendszerekben kétségkívül előfordul, hogy a rezsim ellenfeleinek szakmai pályafutását ellehetetlenítik, életét tönkreteszik. Az azonban csupán szennyes diktatúrák sajátja, hogy a fiúk is lakolnak az apák „bűneiért”. Nincs szabadság ott, ahol valakit véleményéért üldöznek, s nincs demokrácia ott, ahol a családtagok is felelnek rokonuk szavaiért. Persze ehhez is asszisztálhat megannyi parlamenti folyosón bátor, az ülésteremben gyáva kormánypárti politikus, értelmiségi és közíró.

Ám érdemes lenne végiggondolniuk, mit éreznének, ha szüleiket, gyermekeiket, feleségüket az ő szavaik és politikai akcióik miatt fosztanák meg attól, hogy teljesítményüknek és tehetségüknek megfelelő karriert fussanak be.

Mi tiltakoznánk egy olyan rendszer ellen is, amely édesapjuk politikája miatt az Orbán gyerekeket bántaná. Demokrata ezúttal sem tehet mást.