Motorverseny
Röhögtek és utána a hűtőszekrényről beszéltek, hogy az mekkora baromság, és mennyibe kerül, hogy a konyhában egy sarkot elkezdesz hűteni, főleg télen, amikor kurva hideg van amúgyis. Azt hiszi, olyan lesz, mintha városon lakna, pedig ez soha nem lesz olyan. Az biztos, mondta a másik, ebben az a jó, hogy épp nem olyan. Nem kell rohanni a buszhoz, legfeljebb, ha Szobra kell menni vérvételre. Ittak, az autót nem hozták szóba, de valójában a porszívón meg a hűtőn keresztül az autóról beszéltek, hogy honnét tudott annyi pénzt szerezni, hogy autót vegyen.
Az apa tudta, hogy erről beszélnek a kocsmában, az ő autójáról, amit használtan vett Nagymaroson egy málnatermelő embertől. Övé volt a második autó a faluban, ha az orvost nem veszszük számításba. Az apa örült ennek az autónak. Elvitte a gyerekét megmutatni neki, hogy hogyan gurul, milyen könnyedén kaptat fel a perőcsényi partokon, s hogy mennyire más a világ, ha autóablakban suhan el mellettük. Az apa egy hosszabb utat is tervezett vasárnapra. Nem túl messzire, mert még elég friss volt a jogosítványa, csak Esztergomra, ahol terepmotorverseny lesz. Az nagyon izgalmas, még soha nem volt senki olyanon a faluból, csak hallottak róla, hogy milyen látványos, hogy egymás után felbőgnek a motorok és vad iramban suhannak át a terepviszonyok között.
A gyerek készült erre a versenyre, már mindenkinek elmondta az iskolában, hogy oda fog menni a szüleivel. Azok a gyerekek, akiknek amúgy az apjuk a kocsmába a porszívóról meg a hűtőről beszélt, nagyon utálták a gyereknek ezt a hétvégi programját. Elmondták otthon az anyjuknak. Az asszony alig várta, hogy a férje hazajöjjön a kocsmából és végre kipakolhasson, hogy nekik azért nincs autójuk, mert az övéké ott van a kocsmárosnak a bankszámláján. A férfi részeg volt. Először csak olyanokat mondott, hogy a téeszből lopja biztos a pénzt, s csak később történt meg, hogy mondta, hogy fogd be a pofádat, mit hoztál te ebbe a házasságba a nagy valagadon kívül, mi a lófaszt? Ott laktatok az apáddal a majorban egy szoba-konyhában, azt se tudtad, milyen az, hogy az embernek van saját ágya. Az asszony akkor elkezdett fülsértő, magas hangon kiabálni, hogy ő nem tehet arról, hogy béresek voltak, az a világ ilyen volt, hogy valakinek annak is kellett lennie. Az ő apja végiggürcölte az egész életét és mégsem tudott továbblépni. A férfi hallgatta, gondolkodott pofonvágja-e, de végül ledőlt a konyhában a sezlonra és elaludt.
Elérkezett a vasárnap, a gyerek összekészült, mikor mondta az apa, hogy akkor megyünk. Készen vagyok, mondta a gyerek. Hogyhogy készen?, kérdezte az apa. Hogy mehetünk, mondta a gyerek. Ja, te azt hitted, hogy, az apa kicsit megállt. Mit hittem?, kérdezte a gyerek ebben a szünetben. Hogy te is jössz? Hát arról volt szó, hogy megyünk. De én azt úgy értettem, hogy megyünk az anyáddal meg visszük a Gabi bácsit is meg az Ilonka nénit és ez az autó épp négyszemélyes. Hogy nem engem, hanem őket? Kell néha másokra is gondolni, mondta az apa, sokan amúgyis csak rosszat mondanak rólunk, mert van ez az autó. A gyerek nem értette. De én megyek, akkor is, mert arról volt szó, hogy megyek. Veszélyes, mondta az anya, ekkora gyerekeket oda sem engednek. Már tíz elmúltam. Tizennégy a korhatár, mondta az anya nagyon határozottan. Ez biztos nem úgy van, ez terepversen, ott nem is lehet ilyet ellenőrizni. De igen, mondta az anya és elkezdett vitatkozni. Az apa egyre idegesebb lett. Már mennünk kell, megígértük a Gabiéknak, és nem akarom lekésni az első futamot, mire a gyerek, hogy én is, és elkezdett sírni. Az anya tovább magyarázott. Hagyd már a fenébe, nem jön és kész. Jó, de nem akarom, hogy… De engem ez nem érdekel, egy gyereknek el kell fogadni azt, amit a szülei mondanak. De én megyek, mondta a gyerek és elkezdett sírni. Az apa, meg hogy nem jössz, érted, mert én azt mondtam, hogy nem. A gyerek egyre hangosabban kiabálta, hogy de, de, de megyek. Áthallatszott a szomszédba. Nem, mondta az apa és ellökte az útból.
zokogott tovább. Nem kell azért fellökni, mondta az anya. Alig értem hozzá. Az aligtól nem lehet elesni, mondta az anya. Az apa majdnem kiesett a szerepéből, mert kicsit szégyellte, hogy egy kisgyereken ekkorát lökött, de nem szabad engedni, nem szabad, mert a gyereknek is rossz, ha nem tudja, mik a szabályok. Az anya megpróbálta megnyugtatni. Anyu, jöjjön ide, kiabált a házba a nagymamának, csináljon valamit a gyerekkel, mert nekünk menni kell. Mi a francnak kell összevissza elmenni, mondta a nagymama, mikor jött kifelé. El tudta volna képzelni, hogy az apa őt meg a gyereket viszi magával és nem motorversenyre, hanem a bazilikába nagymisére. Az apa elindult a kocsihoz, az anya utána. Szidta az apát, hogy ennyire nem mondta meg rendesen a gyereknek, hogy mi lesz vasárnap.
Nagy verseny volt a vasárnapi. Külföldi résztvevőkkel. A gyerek beült a tévé elé és elaludt. Kimerítette a sírás, meg nem volt semmi a képernyőn csak egy ember, aki folyamatosan beszélt, nem is figyelte miről, nem lehet egy embert ilyen sokáig nézni. Férfi volt, kicsit hasonlított az apára, amikor az apa felöltözik, mert mondjuk temetésre kell menni.
Akkor is aludt, amikor az apáék épp odaértek a versenyre. Rengetegen voltak. Itt se lehet látni semmit, mondta a Gabi, az apa meg hogy nem is gondolta volna előre, hogy ennyien lesznek, pedig ide csak autóval lehet jönni. Biztos vannak buszok is, mondta az anya. Na, ez itt jó hely, mondta a Gabi, és megállt egy nagyon látványos kanyarnál. A motorok csak úgy vonyítottak, a kerekek kiverték a nézőkre a salakot, amivel az útjuk borítva volt. Hánnyal mehetnek?, kérdezte a Gabi. Nem tudom, de kurva gyorsan, mondta az apa. Az anya nem tudta a különböző motorosokat megkülönböztetni, azt hitte nagyon rövid a pálya és gyakran visszatér ugyanaz a versenyző. Unatkozott, meg a feje is elkezdett fájni, mondta is az Ilonkának, hogy nem mennek-e el valami ennivalóért. Nem kell egy pár virsli? Inkább debreceni, mondta az apa. Nekem is, mondta a Gabi. A két asszony elment a pályától távolabb, hogy az ideiglenesen felállított kifőzdénél megvegyék az ebédet. Már majdnem elérték a helyszínt, amikor a folyamatos motorvonyításra, arra a hangra, aminél hangosabbat elképzelni sem lehetett egy erősebb hang kenődött. Hátrakapták a fejüket, és csak néztek bele a levegőbe, ahol épp egy motoros volt, fent a kanyarnál a fák magasságában, ott repült, ahogyan a madarak. Az Ilonka sem tudott megszólalni, meg az anya sem, csak bámultak kimeredt szemekkel. A motoros, szemben a madarakkal, nem tudott olyan hoszszan az égben tartózkodni, egy pillanatra olyan volt, mintha megállt volna, mintha valami tartaná ott, aztán hirtelen lezuhant és csend lett, aztán kiabálás üvöltözés, hogy orvost, meg mentőt, és felsikított a sziréna. A két asszony akkor tért magához. Rohantak vissza, mert látták, hogy épp ott volt az esemény, ahol álltak. Rohantak. A mentőnél gyorsabbak voltak. Lökdösték el az embereket. Mindenki szaladt oda. Olyan tömörülés lett, hogy alig lehetett átvágni rajta, de a két asszonynak sikerült. Ott álltak a földrezuhant motor mellett, ami maga alá temette a motorost és még egy embert. Az Ilonka akkor zokogott fel, az uram, mert a Gabi volt a másik ember a roncsolt gép alatt. Az apa magyarázta a rendezőknek, hogy itt mi csak álltunk, a rendezők meg, hogy nem látták, hogy piros szalag van kihúzva és nem lehet odamenni. Nem, akkor már nem volt. Mert a hülyék elszakították. A rendezők utat engedtek a mentősöknek. Az orvos odaguggolt a Gabi fölé. Már nem kell sietni, mondta, és elvette a kezét a pulzusáról. Akkor már az anya is zokogott, részben azért, mert meghalt a Gabi, részben azért, mert felrémlett benne egy kép, hogy az ő gyereke áll ott a Gabi helyett, s milyen jó, hogy nem ő.
Ott sírtak, benne az üvöltöző tömegben, amikor megzörrent az ajtó a szobában. Az autó hangját nem hallotta a gyerek, beleveszett a motorverseny morajába, de az ajtónyílásra felrezdült, s még ki sem nyitotta a szemét, érezte, hogy az anya hozzáér a kezéhez. Elaludtál, kisfiam. Igen, mondta a gyerek álmosan. Feküdj le rendesen. Milyen volt?, kérdezte a gyerek. Unalmas meg nagyon sokan voltak. Azért majd legközelebb téged is elviszünk. Jó, mondta a gyerek. A Gabi bácsiéknak tetszett? Igen, mondta az anya. Az jó, mondta a gyerek, és örült, hogy megjöttek, s hogy a Gabi bácsiék is hazaértek a Gabihoz, akivel különben együtt járt iskolába, s biztos nagyon rossz lett volna, ha meghal az apja, s épp úgy, hogy ebben a halálban némiképp a gyerek apjának a bűnrészessége is megállapítható.
