Amelynek, feltéve, hogy nem végtelenül felelőtlen, pontosan tudnia kellett, mire vállalkozik a 173-as árfolyamon. Hogy nem állt tőlük távol a spekuláció, jelzi: a válság előtt, 145-ös árfolyamnál, sietve becserélték volna frankkötvényeiket forintkötvényekre, tehát nagyon is tisztában voltak az árfolyamkockázat mibenlétével, mert aki tudja, hogy egy ilyen üzleten mennyit nyerhet, az azt is tudja, mennyit bukhat. Érthető, hogy az Erste ehhez nem volt partner.

2010 tavaszán, az Orbán-kormány hivatalba lépésekor ezen a kötvénykibocsátáson még minimális volt a veszteség, akkor a frank 191 forinton állt. Azt az árfolyambukást, amit most akarnak visszakapni a banktól, ők, maguk okozták.

Az önkormányzat most nyíltan zsarolja a pénzintézetet, kimondva, hogy a parlamenti kétharmadhoz fordulva bármilyen – utólag is alkalmazható – törvényt megalkothatnak, hogy akaratuknak érvényt szerezzenek. S ha egy perben a bíróság az önkormányzatnak ad igazat, amit a bírókijelölés új gyakorlatát ismerve akár máris megjósolhatunk, az eladósodott önkormányzatok és az ő adósságukért helytálló kormány gondolkodás nélkül ugyanezzel a módszerrel élhet a kötvényeket felvásárló bankok kárára. Lázár János és csapata az orosz rulett magyar változatát játssza. Már önmagában e „játékkal” végleg kiírhatjuk magunkat a nemzetközi piacokról. De a játék közben előbb-utóbb biztosan eldörren a fegyver is.