Bár az, hogy ki lehet az Élysée-palota lakója, nagy részben a választók személyi szimpátiáján is múlik, az európai ügyek befolyásoló hatását hiba lenne alábecsülni. Több francia elemző is felhívja rá a figyelmet, hogy a néhai Francois Mitterrand köztársasági elnökségének egyik csúcspontja volt, amikor 1992-ben a franciák megszavazták a maastrichti szerződést. Jacques Chirac államfő politikai hagyatékán pedig csúnya foltot hagyott a 2005. májusi, az európai alkotmányt elutasító referendum.

Sarkozy persze sosem megy a szomszédba, ha önmagát kell fényeznie. Folyamatosan azt hangsúlyozza: az ő felvetésére kezdtek külön tanácskozni a tizenhetek, az euróövezet állam- és kormányfői. Az 56 éves konzervatív politikus abban is saját elképzelésének győzelmét látja, hogy az euró zóna országai alkotják az integráció élcsapatát.

Vezető szerepének kiemelésével Angela Merkel német kancellár árnyékából is szeretne kilépni, de baloldali és szélsőjobbos kihívóját is igyekszik ellensúlyozni. Francois Hollande, a szocialisták államfőjelöltje odáig is elmenne, hogy elutasítsa az európai alapszerződés módosítását. A nemzeti frontos Marine Le Pen pedig kivezetné az integráció egyik motorjának tekintett alapítótagot az eurózónából.

A hiperaktivitásáról ismert államfő nem győzi ismételgetni: a francia szuverenitás egy cseppet sem csorbul. A döntéseket a nemzeti kormányok hozzák, nem pedig az Európai Parlament, pláne nem a brüsszeli bizottság. Franciaország döntési jogköreit az sem korlátozza, hogy az eurózóna állam- és kormányfői ezentúl egyfajta gazdasági kormányzatot alkotnak. Ez Sarkozy szemében – aki még hivatalosan nem jelentette be újraindulását az Élysée-palotáért – „megkérdőjelezhetetlen demokratikus előrelépésnek” számít.

A győzelmi diskurzusba az is belefér, hogy Sarkozy nem tekintené tragédiának, ha Franciaország elveszítené AAA-s hitelbesorolását. A párizsi Le Monde-nak nyilatkozva azt mondta, hogy ez újabb, de nem áthidalhatatlan nehézséget jelentene. A levegőben lógó leminősítéssel kapcsolatban összehangolt külföldi támadást viszont nem emlegetett. Szabadságharcot sem – éppen ellenkezőleg. Franciaországot szeretnékibékíteni Európával.