A doktornő elmegy
Rögtön a mélyvízbe dobtak. Elláttam kruppot, gyógyszer- és ételmérgezést, borospincében leitatott három-négyéves gyereket. Ambuballonnal lélegeztettem 600 grammos koraszülöttet, amíg egy rozoga lengyel Nysa kisbusszal felvittük egy pesti klinikára. Megtanultam a mellkas-, gerincvelő- és agyvelőcsapolást. Szérum 1-es tűvel kötöttünk be csecsemőnek infúziót, mert nem volt még szárnyas tűnk, pláne branülünk (érbe vezethető puha hajszálvékony műanyag csövünk).
Két és fél év után visszajöttem a fővárosba és 15 évig egy egyetemi intenzív koraszülött részlegen dolgoztam. Imádtam a munkám. Utólag már tudom, hogy ez volt a hőskor. Ekkor jöttek be a korszerű lélegeztetőeljárások, a laboratóriumi mikromódszerek, az ultrahang. Azért azt csalódásként éltem meg, hogy tíz év után sem neveztek ki adjunktusnak, mondván, kevés az impact factorom, a tudományos publikációkért járó pontszámom. Három szakvizsgát szereztem: csecsemő-gyermekgyógyászatból, neonatológiából (újszülöttgyógyászatból) és gyermek-ideggyógyászatból lettem szakorvos.
Mikor megszületett a fi am, már sok volt nekem az intenzív osztályos munka, így hát átmentem egy közkórház újszülött osztályára. Hét éve vagyok ott. Bruttó 300 ezret kapok, csak azért ilyen „sokat”, mert helyettesítem a gyesen lévő kolléganőmet is.
Visszajárok a klinikára, a koraszülöttek fejlődésneurológiai utógondozását végzem. Eredetileg hetente kétszer, de már csak heti egyszer vizsgálom meg őket, mert spórolásból a felére csökkentették a munkaidőmet. A részlegvezető tépi a haját, abszurdum, hogy három hónapra nőtt a várakozási idő (másutt még több). Tizenhat óráért havi 45 ezer forint jár.
Ezen kívül egyéni vállalkozóként szerte az országban neonatológiai kórházi ügyeletet vállalok, 2000–4000 forint közötti órabérért. Meg behívós telefonügyeletet, 1000/óráért. Összesen kábé négyszázezret viszek haza, a felét elviszi a duplájára nőtt svájci lakáshitel.
Az osztályon egyre kilátástalanabb a helyzet. A múltkor nem tudtuk az újszülöttek kiskönyvét kiadni, mert a kórháznakmomentán nem volt rá pénze.Mamár a szülők komplett listát kapnak arról, mit hozzanak magukkal: pelenkát, popsikrémet, vattát stb. Eleinte égett miatta az arcunk, ma már mi is kezdjük megszokni az új módit.
Elég volt.
Interneten jelentkeztem állásközvetítőnél külföldi munkára. Egy hónapra rá már ki is mehettem állásinterjúra egy kelet-német kisvárosba. A kórház alig öt éve épült, kétágyas kórtermei vannak, a szülők a gyerekek mellett saját ágyukban alhatnak. Az osztály közepén játszószoba és játszótér. Sok a tanár, a szociális munkás, az önkéntes segítő. A húszágyas osztályon hét orvos dolgozik, de keveslik, még keresnek gyermekgyógyászt. Magyarországon három orvos elvinné az egészet.
Békesség, nyugalom és nyugodt, mosolygós orvosok, nővérek! Nem mint nálunk, a fáradt, túlterhelt, kiégett kollégák. Megállapodtunk. A munkaidő szigorúan héttől fél négyig tart, egy perccel sem tovább. Kezdő fizetésem – még nem a szakorvosi – 4300 euró, melyből adózás után 3000 marad. Ha már három hónapot dolgoztam, lejön egy bizottság, amely eldönti, hogy megvannak-e a szakvizsgámhoz és a német tudáshoz adaptált ismereteim. Ha a helyi orvosi kamara is rábólint (ez formalitás), a fizetésem egyből 6500 euróra ugrik fel. Mai áron kétmillió forintra, bruttó. Ötszáz euróért bérelhetek kényelmes lakást.
Nyáron éjjel-nappal tanultam, és négy hónap múlva letettem az approbációhoz nélkülözhetetlen középfokú nyelvvizsgát. A németek rettentő sok papírt kérnek. Még úgynevezett konformitás igazolást is be kell szerezni, tehát hogy a szakvizsgáim EU-konformok. Eddig százezret költöttem papírokra, fordíttatásra, de a többi dokumentum még legalább ennyibe fog kerülni.
A kollégák sajnálják, hogy elmegyek, de megértik, drukkolnak nekem. Többen gondolkodnak azon, hogy követik a példám, ám érdekes módon igazán a nővérek kaptak kedvet hozzá, ketten is intézik a külföldi munkavállalásukat. Nem is olyan meglepő: havi 80 ezerért hajtanak, műszakpótlékkal együtt, amelyből most a délutánit el is fogják venni.
Hosszú távra tervezek, tíz-tizenöt évre, a nyugdíjazásomig szeretnék kint maradni. Január elsején kezdek, és persze szorongok, főleg mert általános gyermekgyógyászattal évek óta nem foglalkoztam. Meg hát a nyelvtől is félek. Demár nagyon megbántam, hogy korábban, épp a gyerekre hivatkozva, nem mentem ki. Könynyedén megtanul németül, majd angolul, elsajátít egy egész új életformát. Sokat leszünk együtt.
Miből él a magyar orvos?
Körülbelül 100 ezer forinttal keresett kevesebbet 2011 novemberében egy egészségügyben dolgozó diplomás, mint azok a hasonló végzettségűek, akiket más területen foglalkoztattak – ez a KSH adata. A Fizetések.hu internetes bérfelméréséből az is kiderül, hogy az egyetemi végzettségűek közül a legmagasabb bért a pénzügyi, a humánerőforrás, illetve a logisztikai menedzseri pozícióban dolgozók kapják. E területeken 400–500 ezer forint körül van az átlagkereset.
A harmadik legalacsonyabb diplomás átlagbér februárban az egészségügyé volt, ahol 261 ezer forint az átlagjövedelem. Náluk csak a tanítók, tanárok 195 ezer forintos és a művelődési központokban dolgozó diplomások átlagbére kevesebb, utóbbiaké 182 ezer forint. A Népszabadság kérésére a Fizetések.hu által elvégzett részletesebb elemzésből az is kiderül, hogy azóta a helyzet tovább romlott, az orvosok átlagfizetése 214 ezer forintra mérséklődött.
A kezdő orvosfizetés Magyarországon bruttó 150 ezer forint, három év után ez felmehet 200 ezerre. Angliában havi egymilliót is fizet -nek egy ilyen orvosnak. A magyar orvosi diplomát az unió valamennyi tagországában elismerik.
Hogy miből él a magyar orvos, arról szinte senkinek nincs adata. Bélteczki János, a Magyar Orvosok Szervezetének elnöke szerint ahány terület, annyiféle módon próbálnak kiegészítő jövedelemhez jutni. A legrosszabb helyzetben az alapellátók vannak: az átlagos praxisra jutó havi 800 ezer-egymillió forintból kell fenntartani a rendelőt, megvásárolni a gyógyításhoz szükséges anyagokat, eszközöket, fizetni a körzeti ápolónő és az asszisztens bérét. Ezek után jó, ha a minimálbérnek megfelelő jövedelem marad az orvosnak. A háziorvos a legkedveltebb üzemorvos a vállalatok körében, ezzel a munkával további 100–200 ezer forint havi bevétel szerezhető. Emellett vállalhatnak ügyeletet is.
A szakorvosok, ha betegágy mellett végzik a munkájukat, pótlékokkal, ügyeleti díjakkal akár 30–40 százalékkal is növelhetik bevételeiket, ám így is jóval 300 ezer forint alatt marad az az összeg, ami egy több szakvizsgás orvos borítékjába kerül. A jobb helyen (klinikákon, or szágos intézetekben) dolgozók esetenként gyógyszerpróbákból juthatnak további bevételhez. Hálapénzt ma már csak a manuális szakmák képviselői (sebészet, szülészet stb.), illetve azok kapnak, akik az orvostársadalom elitjéhez tartoznak. Ők azok, akik a legjobb képzést kapták, és lehetőséget arra, hogy speciális tudást szerezzenek.
Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke szerint az egyes szakmákban elvben a pótlékrendszer differenciálja a megszerezhető jövedelmet. Az orvosi bérek 30–40 százalékát ezek a pótlékok adják. Példaként említi a sürgősségi ellátást, itt az átlagos egészségügyi bér kétszeresét is megkaphatják az orvosok. Hasonlóan megduplázható a fizetés akkor is, ha valakinek hiányszakmából van vizsgája és nem ragaszkodik feltétlenül az alkalmazotti léthez. Például a műtőben vállalkozóként dolgozó aneszteziológus havi 400 ezret is kaphat egy-egy kórházban, igaz ebből magának kell állnia a közterheket, így viszont már nem biztos, hogy marad annyi a zsebében, mint a mellette operáló és havonta körülbelül 200 ezerért foglalkoztatott sebésznek. Viszont a vállalkozásban dolgozó orvos szabad idejében akár több intézményben is vállalhat munkát. Rácz Jenő szerint a hiányszakmák kedvezményezettjei a radiológusok, a daganatos szöveteket elemző patológusok, valamint a pszichiáterek is. Ezen szakmák gyógyítói nagyon is jó alkupozícióban vannak a kórházi főigazgatókkal szemben, néha az intézmény az erején felül is fizet nekik, mert, ha egyetlen ilyen szakorvos is hiányzik egy adott osztályra előírt létszámból, megvonják a működési engedélyt. A kényszerhelyzetben kialkudott bér akár a két-háromszorosa is lehet az adott szakmában elérhető átlagjövedelmeknek.
Nem ritka az sem, hogy az önként vállalt ügyeletért kétszeres díjat is kénytelen az intézmény fizetni, mert különben hétvégén és éjszaka bezárhatnának.
Arra a kérdésre, hogy mennyire jellemző, hogy egy-egy teamben az orvosok visszaosztják a hálapénzt a segítőiknek, Rácz Jenő azt válaszolta, erre nemigen van már példa. Egy egyetemi klinika főorvosa szerint erre nem is kényszeríti semmi az orvosokat. A munkaerő-piaci lehetőségek erőteljes szűkülése miatt már nem nagyon ugrál senki, azaz, ha nem oszt vissza, akkor sem kell attól tartania, hogy műtősnő, ápolónő vagy segédorvos nélkül marad. (Danó Anna)
