A „sikeres darabjait” bemutathatja, de a mellére biggyesztett kitűzőt vigye vissza a szertárba. Budapest főpolgármestere ezzel a csalafinta döntéssel gondolta leszerelni a hazai és a nemzetközi tiltakozást, amit a kirekesztés piacán működő Csurka kilátásba helyezett intendánsi kinevezése váltott ki.

Az előzményekhez tartozik, hogy Tarlós a kilövés előtt felszólította a zsidó világ-összeesküvéssel gyakran érvelő írót, hagyja abba a „rosszalkodást”. Arra kérte, hogy ha ki fogják nevezni, szíveskedjen ne nácinak lenni, mert az olyan kellemetlen tud lenni. De hát ezzel nagyjából azt kérte Csurkától, hogy ne vegyen levegőt. Mintha a kutyának azt mondanánk, ne csontot rágjon ezután, egyen inkább kelkáposzta-főzeléket.

Tipikus Tarlós önmentő lépése. A politikában újra divatoló bornírt hajós logika szerint – amelyben mindenféle gyorsnaszádok hasítják a vizet – ki akarta fogni a szelet a vitorlákból. Ahhoz az oszd meg és uralkodj elvhez nyúlt, amelynek a jelek szerint kiváló áldozata ő maga lesz. Most úgy próbál előremenekülni, hogy továbbpasszolja a labdát. Ha Dörner ezek után nem lép vissza, lehetetlen és nevetséges lesz a helyzete. Csurka volt ugyanis az egyetlen nevesített „szellem”, akit arra kértek, játssza már el, hogy nem ő az intendáns.

Kérdés: nem lett volna egyszerűbb új pályázatot kiírni?