Többet keresnek, mint magyar kollégáik. Csakhogy a nyugateurópai bérekre hivatkoznak, és azzal fenyegethetnek, hogy el is mennek ezekért. Mifelénk – ott is, itt is – mindenki a töredékét keresi annak, amennyit nyugat-európai kollégái. Csak épp a tanárok nem mehetnek el, mert nincs kereslet a szlovák (vagy a magyar) földrajz, nyelvtan stb. ismerőire.

Orvosokra van. Szívesen mondaná az ember, hogy kapják is meg, amit kérnek, nem kell sajnálni tőlük. Csakhogy az adófizetőktől kérik... A nincsből. A szlovákiai Új Szó nem is megértő. Menjenek békével a cikk címe: „Az egészségügy nem anyagi, hanem igen mély erkölcsi válságban van, s amikor ma, főleg Közép- és Kelet-Szlovákiában emberek ezrei élnek szociális segélyből, s a fizetésük nem éri el a minimálbér összegét, addig az orvosok irreális fizetésemelésért ordítanak. Odakint talán majd megtanítják nekik a hippokratészi esküt, amelynek alfája és ómegája a beteg, s nem a telhetetlen pénztárcájuk.”

Kezdjük elölről mi is: az orvosoknak jár a tisztességesebb fizetés, mert életbe vágó, amit tudnak. Ezért is okoz jeges félelmet, ha azzal fenyegetnek, hogy megvonják tőlünk e tudást. Mert nem olyanok, mint a többi ember.

Ezért nem lenne szabad olyan eszközökkel harcolniuk, amilyenekkel a többiek szoktak.