A válságban is fejlődtek
Bár 2010 vége és 2011 eleje kissé csendesebb volt a gazdasági turbulen ciák szempontjából, immár három éve, hogy tartanak a negatív folyamatok, melyek nyomán a bankok hitelezési kedve egyre visszafogottabb. Mit éreznek mindebből a Széchenyi Kártyát igénylők?
2009-ben 20-30 százalékkal nőtt a Széchenyi Kártya iránti érdeklődés. Természetesen nem nőtt ennyivel a kihelyezett hitelek állománya, hiszen a célcsoportban csökkentek az árbevételek. A tényleges szerződéskötések száma azonban folyamatosan, a legrosszabb időszakok közepette is nőtt, évente 17-19 ezer vállalkozás veszi át a Széchenyi Kártyát, az összes kihelyezett hitel pedig 120-130 milliárd forint. Ez nagyon fontos, mert ha makroszemszögből nézzük, akkor a kártya havi tízmilliárd forintnyi pénzt juttat a rendszerbe, az indulás óta pedig a kihelyezett hitelállomány meghaladja a 965milliárd forintot. 211 ezer vállalkozás igényelt, és több mint 156 ezer kapott Széchenyi-kártyát.
Mit tud tenni a KA-VOSZ Zrt. azért, hogy a bankok hitelezzenek?Ma a kkvszektor vállalkozásainak a nagy része fel sem tud mutatni olyan számokat, hogy egy bank szóba álljon vele…
A szektor mérete, tőkeellátottsága, és üzleti folyamatai alapján a bankok bizonyosan a túlságosan kockázatos kategóriába sorolják e cégeket.Ez lehet az oka annak, hogy a vállalkozók szerint a pénzintézetek nagyon sok biztosítékot követelnek egy ügyletben, amelyeket, még ha elő is tudnak teremteni a cégek, a hitel ára olyan magas lesz, hogy végül mégsem jön létre az ügylet. A KA-VOSZ viszont ki tudott alakítani egy olyan feltételrendszert, amely a cégek és a bankok számára is elfogadható. Ennek elemei: a magángarancia, állami viszontgarancia, garanciadíj- és kamattámogatás. A bankok számára a legfontosabb hogy a Széchenyi-kártya-konstrukcióban az állam a Garantiqa Hitelgarancián keresztül készfizető kezességet vállal a hitel 80 százalékára, tehát a bank kockázata 80 százalékban porlasztódik.
Korábban a kisebb vállalkozások üzletmenetében a hitel ritka volt, mint a fehér holló. A Széchenyi Kártya tíz éve alatt ez hogyan változott? Növeli-e a szektor sérülékenységét a megnövekedett hitelállomány?
A kérdés második fele jogos is lehetne, de a rendszer indulását 2002 előtt csaknem kétéves előkészítés, együtt gondolkodás előzte meg. Demján Sándor ötlete volt, hogy az egyébként egymáshoz nem teljesen illeszkedő felek társuljanak annak érdekében, hogy a hazai kisvállalkozások gyors és megfizethető finanszírozáshoz juthassanak a fejlődésük érdekében. Akkoriban a vállalatok 16 százalékának volt hitele, miközben az akkori uniós átlag 80 százalék fölött volt. Mára a kkvszektor cégeinek 25 százaléka hitelhez tudott jutni, és a kártyának is köszönhető. Egyúttal, a még mindig alacsony szám azt is jelenti, hogy van hová fejlődni.
Az állami viszontgarancia persze a külső szemlélő számára azt jelentheti, hogy közpénzből az állam vállalja a vállalkozó rizikóját? Mi a tapasztalatuk a teljesítések fegyelmét illetően? Mit nyer az állam?
Természetesen nem arról van szó, hogy a vállalkozásnak ne kellene viszszafizetni a hitelt – mindenkinek érdeke, hogy kevés nem teljesítő hitelfelvevő legyen, és ezért minden eszközt fel is használunk – hanem arról, hogy eloszlik a kockázat a bankok, a garanciaszervezetek és az állam között, így egyszerűbben, olcsóbban és gyorsabban juthatnak pénzhez a vállalkozások. Ma már a program részeként hat különböző terméket kínálunk, az üzletmenetben jelentkező szinte mindenféle probléma megoldására. Sajnos ma nem arról kell beszélni, hogy a Széchenyi-kártyának mennyire jók a kondíciói, hanem arról, hogy kap-e egyáltalán hitelt a magyar kisvállalkozó.
A vállalkozások finanszírozásában mindenkinek van kockázata, de azon mindenki nyer is. E konstrukcióban pedig ez különösen igaz. A bankok például apadó források mellett biztonságosan helyezhetik ki a pénzeket. A vállalkozó a piacinál olcsóbb, s ami számára még fontosabb, megfizethető áron juthat finanszírozáshoz.
Az állam egyfelől valódi segítséget nyújthat a hazai vállalkozásoknak, s bevételre is szert tesz: a garanciadíj- és kamattámogatás körülbelül kétmilliárd forintba kerül neki évente. A nem teljesítő vállalkozásokmiatt is van veszteség, de messze a kezelhető mértéken belül, ugyanakkor a hitelek után a különböző adókon keresztül 25-30 milliárd forintos bevételt realizálhat a büdzsé.
Ahogy a vállalkozók panaszkodnak a bankok rugalmatlanságára, figyelembe veszik-e visszajelzéseiket a Széchenyi Kártyával kapcsolatos folyamatok során?
A vállalkozók az ország bármely pontján el tudnak bennünket érni, a közel 300 VOSZ és kamarai irodában. Megszokták, hogy a visszajelzé seiket eljuttathatják hozzánk, vagyis valódi kapcsolatunk van az ügyfelekkel. Ismerjük a változó igényeiket, gyorsan tudunk reagálni azokra, anélkül, hogy az egyes termékeket öncélúan variálnánk. Hiszen a változó feltételek mellett is fontos az átlátható és kiszámítható rendszer.
Melyek voltak a legfontosabb változások?
A hitelfelvételi határ folyamatosan nőtt: legelőször egymillió forint volt a maximálisan felvehető összeg, majd öt, tíz, ma pedig már 25 millió. Egy évről 1+1-re növeltük a lehetséges futamidőt is. Mindig is fontosnak tartottuk az egyszerű adminisztrációt: a papíralapú nyomtatványokról szépen lassan átálltunk az elektronikus alapú adminisztrációra.
2010 végén több új termék is megjelent a portfólióban. Miért?
A különböző problémák különböző megoldásokat igényelnek, az átmeneti likviditási problémákat továbbra is a folyószámlahitel fedezi, de lassabban forgó készleteket, alapanyagokat hoszszabb, akár hároméves, a beruházásokat pedig akár tízéves futamidejű forrásokból érdemes megvalósítani.
A válság miatt is szükség volt új termékekre, amelyekmegkönnyítik a vállalkozások életét, ezért a Széchenyikártya-folyószámlahitel mellé a forgóeszközhitel és a beruházási hitel konstrukciókat is bevezettük.
Idén indult az agrár-Széchenyi Kártya. Eddig az agrárvállalkozások ki voltak zárva a programból. Ma már az őstermelőktől a nagyobb feldolgozó vállalkozásokig mindenki élhet ezzel a lehetőséggel. Ezen kívül két új termék lesz még hamarosan elérhető, a pályázati önerő-kiegészítő, és a támogatást megelőlegező hitel.
A programinduláskor a szektor cégei nemigen álmodozhattak uniós támogatásokról, ma azonban mindez opció, ha megvan hozzá a szükséges hazai forrású önerő? Ebben is lehet segítség a kártya?
Uniós támogatás esetében rendre két akadály merülhet fel. Az önerő hiánya, vagy pedig az a likviditási zavar, amit az utólagos finanszírozás generál. Esetleg a kettő együtt. Az előbb említett két konstrukció éppen ezekre a kihívásokra ad megoldást.
Akárcsak a kombinált mikrohitel?
Az NFÜ irányítása alatt, a Jeremie Program keretén belül indult el a kombinált mikrohitel A konstrukció nagyon egyszerű: a vállalkozás kap maximálisan nyolcmillió forintos hitelt, amihez hozzáadódik maximum négymillió forintos vissza nem térítendő támogatás, miközben a projekthez szükséges önerőminimum tíz százalék. Már régen felmerült, hogy kombinálni kellene a visszatérítendő és a vissza nem térítendő támogatásokat, de hosszú idő kellett, mire sikerült megtalálni a megfelelő formát. A termék bevezetésére külön céget hoztunk létre, a KA-VOSZ Vállalkozásfejlesztési Zrt.-t.
Az eurózóna krízisét látva, mit gondol a 2012-es évről?
Várhatóan még nehezebb év lesz, mint a korábbi válságos esztendők, s e környezetben a kis- és közepes vállalkozások segítése még inkább életbe vágó lesz. Az európai és régiós viszonylatban is az alacsony foglalkoztatottság komoly versenyhátrány, s ennek megoldása a kkv-k nélkül nem elképzelhető. Ebben a rendszerben kiemelten fontos az agrárium szerepe, ismét a termelésre, s a hatékonyságra kell koncentrálni. Ebben pedig a Széchenyi Kártya nagyon fontos, s az állam számára kedvező árú eszköz.
