A VDSZSZ-t is a soraiban tudó Liga gördülősztrájkja ezzel egy csapásra véget is ért. A filozófiai vita – hogy tudniillik tényleg jár-e az alulfizetett dolgozóknak a karácsonyi pénz – tehát immár tárgytalan, bátran foglalkozhatunk az ügylet morális vetületeivel.

Egyrészt feltűnik, hogy még a leggyengébben prosperáló csődhalmazból is lehasítható egy olyan üzletág vagy önálló vagyonelem, amivel a bevételtermelés látszata megalapozható. A Cargót is el lehetett adni sokféleképpen – például úgy is (ez történt a gyakorlatban), hogy az állam a pillanatnyi, kimutatható ár maximalizálását helyezte előtérbe, és a veszteségeket meg a pályaüzemeltetés terheit levette a teherszállítási üzletág válláról.

Másrészt: a kormány nemcsak a közeljövő borítékolható sztrájkjaiból vonta ki – jó eséllyel – az egyik krónikus tiltakozót, hanem egyben ingoványos mezőre is állítja. Bármit lép (vagy nem lép) ugyanis ezután a VDSZSZ vagy a konföderáció, a közvélemény joggal teszi majd fel a kérdést: mennyibe került mindez a kormánynak és mennyibe az adófizetőknek?

Harmadrészt: jeleznénk a kormányfőnek, hogy a munkavállalók többsége részt vett annak a vagyonnak a létrehozásában, amelynek privatizálásából az elmúlt húsz évben az állam tetemes bevételt realizált, a dolgozók viszont eddig csak az adósságot örökölték. Várjuk tehát, hogy „a tisztességes munkáért nekik járó dolgozói részt” mikor kézbesíti az állam.