A tőzsdék közben a mélybe zuhantak, a G20 cannes-i csúcstalálkozóján az eurózóna és a világgazdasági válság a háttérbe szorult, ismét a görögök lettek a főszereplők. Egy tízmilliós ország köti két éve gúzsba a csaknem 500 milliós Európát, amelynek viszont fogalma sincs, hogy mit kezdjen vele.

Voltak, akik politikai bátorsága miatt gratuláltak Papandreunak. Aleksander Kwaszniewski volt lengyel államfő például lelkesen dicsérte, amiért megkérdezné a népet a követendő útról. Elvégre a demokrácia is görög találmány, ideje élni vele. Igaz, a görög demokrácia az utóbbi évtizedekben úgy működött, hogy egyik politikai dinasztia váltotta a hatalomban a másikat. Most az egyik, a Papandreu-féle szeretett volna kicsit tovább kormányon maradni, és ezért a kínkeservesen létrehozott európai mentőcsomagot is kockára tette volna. Van ebben tanulság bőven: az elmúlt két év arról szólt, hogy Európa (az eurózóna) felelősnek érezte magát Görögországért. Most ez a két nap azt mutatta, hogy Papandreu vajmi kevés felelősséget érzett Európáért.

A politikai nyomás nyilván óriási volt a görög kormányfőn és a konzervatív ellenzék vezetőjén. Merkel és Sarkozy valószínűleg utalt párszor arra, hogy a többi válságba jutott országban, az íreknél vagy a portugáloknál a politikusok pártállástól függetlenül végül képesek voltak összefogni a nehéz helyzetben.

A görögök szeretnek európai mivoltukra hivatkozni. Most megmutathatják, hogy képesek-e ugyanerre.