Nem egyedül bátor ő. Szanyi Tibor is lépten-nyomon hangoztatja, hogy a Fidesz fasisztoid módon kormányoz és kommunikál. (http:// www.168ora.hu/itthon/beszolt-az-mszperos-embere-a-fidesz-fasisztoid-modonkormanyoz-79905.html)

Bartus először májusban fejtette ki, hogy fasiszta államban élünk, és akkor ezt az állítását számos Mussolini-idézettel iparkodott alátámasztani. (http://nepszava.com/2011/05/uncategorized/bartuslaszlo-az-unio-elso-fasiszta-allama.html) A tragikus körülmények között elhunyt kalandor,Rózsa-FloresEduardougyancsak Mussolinivel plusz a Britannica Enciklopediával igazolta 2008 áprilisában, hogyMagyarországbólGyurcsány Ferenc kormányzása alatt fasiszta állam lett. (http://jobbik. net/index.php?q=node/5841/print)

2007-ben, amikor Észtországban lebontották a szovjet emlékműveket és megbolygatták a katonasírokat, Észtországot minősítették Moszkvában kvázi hivatalosan fasisztának. Schöpflin György, a Fidesz képviselője pedig az Európa Parlamentben ekkor Oroszországra mondta, hogy „fasiszta államként” viselkedik. (http://schopflingyorgy.hu/hu/cikk/17/) Ezzel Schöpflin voltaképp kapcsolatot talált azokhoz, akik az ő pártjában látták a fasiszta veszélyt, hiszen a Demokrata és köre akkor már évek óta lelkesen hirdette, hogy Orbán Viktor történelmi hivatása az, hogy Horthy és Putyin „korlátozott demokráciáját” megvalósítsa a maiMagyarországon. (L. pl. Bencsik András: Trockij látta. Demokrata, 2007. május 3.)

A magyarországi kommunista diktatúra (mely totalitárius pártállam lévén közelebb állt a fasiszta diktatúra történelmi modelljéhez, mint a Fidesz mai Magyarországa) két és fél évtizeden át bátorkodott a Horthy-rendszert kötelező jelleggel fasisztának minősíteni, és csak a ’70-es évek elején adták át a múltnak a bátor Nemes Dezső fölfogását a tudós széplelkek, Ránki György, Karsai Elek stb. A végletesség a radikális diktatúra sajátja volt, az árnyalásra való készség a diktatúra mérséklődését jelezte.

Mielőtt Bartus bátor lett volna, széplélek volt maga is. Egykoron egyáltalán nem méltányolta a Hit Gyülekezete vezetőjének, Németh Sándornak a bátorságát, aki a történelmi eseményeket úgy értelmezte, hogy a Vatikán Mussolini fasiszta államának köszönheti létét. Bartus szolgáltatta szakértőként amuníciót az elsőOrbán-kormány vad „szektaellenes” kampányához, melynek kitüntetett célpontja a Hit Gyülekezete volt, s ő állította össze azt a vád- és dokumentumanyagot, amellyel akkor a kisgazdák szektafelelőse erős katolikus támogatással a Legfőbb Ügyészséghez fordult Németh Sándor egyházának betiltása végett. Bartus ma már Németh Sándornál is sokkal bátrabb, s határozottan állítja, hogy „a politikai katolicizmus a modern korban a legmagasabb szinten az olasz fasizmusban nyert kifejezést”. (http://nepszava.com/2011/07/ uncategorized/bartus-laszlo-kozmunkatkozkenyeret.html)

A „jobboldali” közbeszéd egyik vezérfonala az, hogy a „ballib” tábor egylényegű a kommunizmussal, az pedig a fasizmussal. Így kerülnek a „jobboldali” kormány jelenbeli ellenfelei egy szintre a legrosszabbakkal, akik a világtörténelemben fellelhetők. Ezen a szálon voltaképp az a „jobboldal” jár élen a fasisztázásban, amely folyvást fasisztázással vádolja az általa „ballibként” azonosított tábort. A Bartushoz hasonló bátor embereknek köszönhetően ez a vád gyakorta helyesnek bizonyul. Gyakorta viszont a fasizmus szálláscsinálóinak rehabilitálását fedezik vele.

Gömbös Gyulának, akinek a díszpolgári címét a Fidesz szegedi helytartói nem engedték elvenni, valóban és köztudomásúlag az volt az ambíciója, hogy Mussolini fasiszta pártállamának mintájára építse átMagyarországot, melyet szorosan beláncolt Hitler és Mussolini szövetségébe. Ha rajta múlt volna, akkor a Horthy-rendszer minősítésében Nemes Dezsőnek lett volna igaza. Ha ő a díszpolgárságra való érdemesség tekintetében Kertész Ákos ellenpéldája lehet, akkor a Fidesz viszonya a fasizmushoz valóban nem mondható elutasítónak.

Bartus májusi cikkében azt magyarázza hosszasan, hogy azért lehet a mai magyar állam a látszattal ellentétben fasiszta, mert ahhoz nem kell nyílt terror és diktatúra. Lám, Mussolini is alkotmányos keretek között működtette egy ideig a maga fasiszta államát.

A fasiszta állam azonban csak attól kezdve volt fasiszta állam, hogy kiépítették. Az átmenet három-négy évét pedig fasiszta terror vezette be. A fasiszta squadrok végigdúlták az olasz vidéket, szétvertek egy csomó falut, és az 1921-es választások előtt már teljes erővel tombolt a városokban is a squadrista terror. A választási kampány öt hete több mint száz halálos áldozatot követelt.

Ennek a fasiszta terrornak a magyarországi megfelelője volt a fehérterror, csak éppen a terrorhullám nálunk nem egy tetején ülő vezérminiszterelnöki kinevezéséhez vezetett, mint Olaszországban, hanem a terrorcsapatok leszereléséhez.

A magyarországi terror egyik leghírhedtebb mészárosa, Francia Kiss Mihály jelent most meg a kormánypárti sajtóban a nemzet tisztakezű és nemes lelkű hős védelmezőjeként, akit hiába akartak mindenféle rágalmakkal beszennyezni, 1922-ben a bíróság előtt összeomlottak az ellene felhozott vádak. (Magyar Hírlap, szeptember 30.)

A nyomozó hatóságok épp csak elkezdtek foglalkozni a Duna–Tisza közében elkövetett bestiális gyilkosságokkal 1921 őszén, amikor Horthy máris leállította őket, és amnesztiát adott a „hazafias felbuzdulásból” elkövetett bűncselekményekre. Francia Kiss eleve csak azért került a sok gyilkosság egyike miatt a bíróság elé, mert a vád szerint Kalmár Vilmos kereskedőt haszonvágyból ölte meg. A bíróság azonban elhitte a vádlottnak, hogy a kereskedőt is hazafias felbuzdulásból nyírta ki. Képzelhetjük, mennyire volt objektív a bíró, aki az ítélethirdetés után leszaladt a pulpitusról, és kezet rázott a vádlottal, akinél tisztább lelkű hazafival ő még nem találkozott.

Pár nappal a Francia Kissről szóló cikk megjelenése előtt Orsós Ferenc rehabilitálását követelte a Magyar Nemzet brüsszeli tudósítója (Magyar Nemzet, szeptember 24.), azon az alapon, hogy ezt a nagyszerű orvost igazolta a történelem a katyni mészárlások ügyében, melyekről bebizonyosodott, hogy a szovjetek követték el őket. Ez a logika Hitler és az egész náci birodalom rehabilitálásáig vezet el, hiszen Katyn ügyében valóban a náci birodalom verziója felelt meg az igazságnak. Orsós a biológiai fajvédelem megszállottja volt. Európa biológiai megtisztításának gondolata éltette, következetesen szorgalmazta a legdrasztikusabb zsidó- és cigányellenes intézkedéseket a sterilizálással bezárólag, s a felsőházban azt fejtegette, hogy „a tudomány szerint a fajok kereszteződése legtöbb esetben elkorcsosodáshoz vezet”. Orsós a radikális fajvédő orvosszervezet, aMOVE elnökeként követelte a német megszállás után is, hogy zsidó orvosok semmilyen mértékben és formában,munkaszolgálatosként se végezhessenek gyógyító munkát, inkább deportálják őket is. Orsós a nyilasok kormánybiztosaként hagyta el 1944 végén az országot.

Mindebben nincs semmi új. A Demokrata című szennylap, a kormánypárti sajtó egyik legerősebb oszlopa, a kormánypárti politikusok kitüntetett nyilatkozóhelye 2004 óta heroizálja a Prónay- és Vannayféle nyilas bandákat. Amikor elkezdték, nem egy fasisztázó ballib, hanem a másik fideszes hetilap, a Heti Válasz akkori főszerkesztője írta, hogy a Demokrata munkatársai „a polgári értékrendet most éppen Szálasi Ferenc és a hazai nyilasok világképének, történelemszemléletének a jelek szerint máig eleven oltóanyagával igyekeznek megnemesíteni”. (Elek István: Provokáció vagy paranoia. Heti Válasz, 2004. február 13.) Természetesen az antifasiszta főszerkesztőt vetette ki magából a Fidesz tábora, s a másikat emelte magasra. És akkor ehhez még vegyük hozzá a neonáci kulturális törekvések rendelkezésére bocsátott Új Színházat.

Nyilván felmerül a kérdés: ha látjuk,miként bontják le elemről elemre a demokratikus jogállamot; ha látjuk, hogy a Fidesz táborában mennyire otthon érzik magukat, akik a fasiszták és a nácik híveit és szövetségeseit éltetik, s milyen buzgón rejtegetik és tagadják ott a fasiszták fasisztaságát, a nácik náciságát; akkor miért olyan nagy baj, ha némileg eltúlozva, kiélezve a dolgot, arról beszélnek, hogy itt fasiszta hatalomgyakorlás folyik?

Azért baj, mert nem igaz. Nem kicsit, nagyon nem. És ez mindenki számára nyilvánvaló, akiknek a félelemérzetét mozgósítani kellene. Körülnéz, és látja, hogy nem él totalitárius diktatúrában. Annyira sem, amennyire a rendszerváltás előtti negyedszázadban. Létezik legális és független ellenzéki tevékenység. Széltében és hosszában szid(hat)ják a kormányt szóban és írásban. Mindenki ki-be jár a határokon át. A bíróság rendre elvet a hatalom által támogatott ügyészségi indítványokat, engedélyezi a rendőrség által betiltott tüntetéseket. A hatalom nem tölti ki a maga szimbólumaival és ideológiájával, a vezér képmásávalmindennapi életünk tereit, nem követel mindenkitől folyvást aktív, demonstratív és lelkes kiállást, a művészeti életet nem állították a pártagitáció szolgálatába, nem hajtják be a lakosságot fasiszta jellegű korporációkba, nem történhet meg bárkivel, bármikor, bármi.

Márpedig, ami nyilvánvalóan nem igaz, azzal nem lehet a félelemérzetet ébreszteni, csakmégmélyebbre hibernálni. A rémszerű tényállításokkal csak amár amúgy is rémült emberek rémületét lehet kondicionálni.

Ami nem igaz, kiveszi az igazságot abból is, ami igaz. Akik a végletesség olcsó rutinjával vonzzák magukhoz a figyelmet, elterelik a közfigyelmet a komoly helyzetleírásoktól. Velük egybekötve vesztik hitelüket azok, akik igyekeznek tárgyszerűen és pontosan leírni, hová jutott a Fidesz és az ország – hol tartunk.

A jogállami és a totalitárius kormányzás között van egy nagyon széles sáv. A világ országainak többsége ebben a sávban él, ide kerültünk mi is, remélhetőleg ideiglenesen. Innen vezethet út a totalitárius fasisztoid diktatúrába, de ezen az úton csak a belső és a külső körülmények legszerencsétlenebb együttállása esetén lehet végighajszolni egy országot. Azt látjuk, hogy a gátló tényezők között maga a Fidesz nincs ott. A fasiszta és a vele rokon diktatúrák híveinek, harcosainak és megalapozóinak apológiája, befogadása a nemzeti pan teonba, példaképeink sorába azt jelzi, hogy a Fidesz politikai nyitottsága a fasizmusig tart, ami adott esetben a Hitlert nyíltan ünneplő, öntudatosan fajvédő neonáci párttal való koalíciót jelenti. A Fideszt 2002-ben sem a belső ellenállás, hanem a MIÉP kiesése mentette meg attól, hogy ilyen koalíciót alkosson, és 2014-ben sem rajta múlik majd a dolog. Egy ilyen koalíció már valóban eléggé hasonlít az 1921-es olaszországi Nemzeti Blokkhoz,mely befogadta Mussolinit, és megteremtette az alkotmányos fasiszta puccs lehetőségét.

A Fidesz készsége azonban – ami aligha vonatkozik a párt táborának egészére – csak egy tényező. A sok közül. Valamennyien tényezők vagyunk. Hogy a Fidesz ellenzéke milyen tényező lesz, rajtunk is múlik. Akik eldobják az agyukat ahelyett, hogy használnák, s úgy üvöltenek az összecsapás előtt, mintha már a vereség után lennének, biztosan nem javítják a demokraták esélyeit.