A foltos cinegelégykapóról a wellingtoni Victoria Egyetemen mutatták ki, hogy mindig ott talál magának rejtekhelyet, ahol a legtöbb kukac van. Új-Zéland maga is olyan kissé, mint ez a madár: a mitológia szerint tudatosan szakadt le a világ összes országáról, és így önszántából vált leginkább elszigeteltté. Egy ideig, amíg Földisten úgy akarta, Ausztráliától csak ezer kilométerre helyezkedett el. Az őslakosok azonban tiltakoztak, zavarta őket ez a közelség, így aztán a Földisten engedett a maoriknak, és még ezer kilométerrel odébb tolta az országot. Ez az oka annak, hogy míg Európa szétesőben, Amerika pedig Kína foglya, addig Új-Zélandon csak egy odaházasodott magyar fiúnak volt akkora szerencséje, hogy ismert valakit, akinek volt egy ismerőse, és annak a felesége elveszítette valamiért a munkáját.

Néhány éve mégis más világ volt, mint előtte oly sokáig.

Dominick, aki hét évig irányította Új-Zélandot, a tükör előtt borotválkozott, óvatosan, hogy meg ne vágja magát véletlenül, hiszen ezen az október eleji kedd reggelen megkezdődött a hajtás ideje: Új-Zélandon ilyenkor indul be az új üzleti év. Dominick is sietett, már várták. Kijött a fürdőszobából, és a gőzölgő reggelihez ült. Felesége szerette, ahogy Dominick eszik, méltóságteljesen, el-elgondolkodva. Új-Zélandon sok helyen báránysonka van az asztalon kumarával, a világ legfrissebb tejével és a Havarti sajt, aminél talán nincs is finomabb. Persze ez a gasztronómiai nagyvonalúság szinte kötelező egy olyan országban, ahol az avokádóolajat felfedezték. Nem véletlen, hogy Dominick első választási kampányában az éttermi adók csökkentését tűzte zászlajára, amelyből aztán később lett is kisebbfajta botrány, hiszen két étterme is volt: egy Hamiltonban, egy pedig Christchurchben.

Ezen az októberi reggelen Harry is gondosan készülődött. A szokásosnál hosszabb ideig fürdött, testét többször átkente teafa szappannal, arcába masszírozta a legjobb minőségű ápoló krémeket, izzadásgátlóból is a kelleténél talán kicsit többet kent magára. Tudta, hogy nagy mérkőzés vár rá, már napok óta erről cikkeztek a lapok. Ilyen kivételes alkalmakkor kínos precizitással igazított meg magán mindent, megnézte a nadrág élét, a nyakkendő kötését is, aztán elégedett pillantással simította végig önmagát a tükörben. Aznap reggel hidegtál várta az étkezőben, no meg fiatal és mosolygós felesége, aki a pauát, a pipist és a toheroast egyszerre tálalta fel szeretett férjének. „Milyen fi nom az illatod, drágám”, mondta az asszony, mire Harry egy pillanatra elmélázott azon, hogy mennyire ágyba vinné őt, de nem tehette, erre most nem volt idő.

Hűvös, ködös reggel volt, miután a férjeik elmentek, a két feleség szinte egyszerre ért a kiságyakhoz, és ébreszteni kezdték a gyerkőcöket. A tévé ilyenkor már mindkét lakásban szólt, mert a hangjára könnyebb az ébredés. Ebben az országban az összes adó egy időben adja ugyanazokat a híreket, most például mindegyik a Dominick és Harry közötti nagy találkozóról szólt. Vajon ki nyeri a csatát? A fogadóirodákban a menet hosszára, a győztesre, az esetleges kiütésre mind lehetett fogadni. A gyermekek egy osztályba jártak. Éppen az összeadást tanulták, amikor a tanító néni megpróbálta összezavarni őket. „Mi lenne akkor, ha arra a kérdésre, hogy mennyi 6 meg 6, három tanító néni is más választ adna? Az egyik 10-et, a másik 12-t, a harmadik 14-et mondana. Akkor ti kinek hinnétek?”, kérdezte. Harry fi a jelentkezett elsőnek: „Ha a három tanító néni közül egyik sem ad egyest, akkor nekem mindegy is. Ha valamelyik ötöst ad, akkor azt válaszolnám.” A tanító néni szóhoz sem tudott jutni. Dominick fia is jelentkezett: „Szerintem a 14 a leghasznosabb válasz, hiszen két hatosból ez a legtöbb, amit ki lehet hozni. Persze csak akkor, ha az osztály meghatározó többsége nem ragaszkodik valamelyik másik válaszhoz, a 10-hez vagy a 12-höz, mert akkor nyilván az a helyes válasz.”

A tanító néni szédelgett. Kicsöngettek, a gyermekek rohantak a következő órára, amely a závoda volt, az ország nemzeti sportja, amit ütővel űznek, négy kapura játsszák, és mindenki vidám, aki részt vehet benne.

Harry vizsgálóbíró – hosszabb reggeli rákészülési idő után – kilenc órára várta a volt miniszterelnököt, Dominicket. Kemény menet volt, de csak sebeket ejtettek egymáson, a döntő ütést senki nem tudta bevinni: kilenc óra negyvenkét perckor Dominick öt perc szünetet kért, és a mellékhelyiségben megszabadult a reggeli báránysonkától, a kumarától, a friss tejtől és a Havarti sajttól. Harry is tudta már ekkorra, hogy hiába is volt a teafa szappan, az arcba masszírozott legjobb minőségű ápoló krém és a kelleténél is több izzadásgátló: csapzott volt és büdös. Tizenegy órakor, az első menet végén fáradtan és rosszkedvűen távozva a hátsó kijáraton ernyedt kézfogással búcsúztak el egymástól.

Estére azonban mindketten újra médiaképesek voltak.