Mondhatják persze, hogy a végletekig eladósodott megyék végképp alkalmatlanná váltak intézményrendszerük működtetésére, s egyébként is kötelező állami feladatokat látnak el. Ez tény, hiszen a gyógyítás, a gyermekotthoni elhelyezés, az időskorúak vagy magatehetetlen betegek ellátása, levéltárak, múzeumok, könyvtárak fenntartása ilyen feladat.

E közszolgáltatásokat azonban célszerű a helyi sajátosságokhoz igazítani, és a döntéseket is ugyanott meghozni. Erről szól az önkormányzatiság, amit a kormány arcul csapni készül, hiszen – bár a területfejlesztés feladatait nagyvonalúan átengedi –nagyjából kiüresíti a megyei hatásköröket.

Inkább át kellett volna gondolni a finanszírozási mechanizmusokat. Az tényleg nem működik, ami eddig volt, hogy szinte minden bevételt központosítanak, majd az önkormányzatok elé vetnek némi morzsát. A megyék különösen szerencsétlen helyzetben vannak, hiszen a hatályos szabályozás jószerével egyetlen fillér saját bevételt sem biztosít. .

Az államosítás több mint hétszáz intézményt érint. A kormány zökkenőmentes váltást ígért, de azt azért kilátásba helyezte: szóljon bármeddig a megbízatása, egyetlen vezető sem ülhet nyugodtan a székében.