A tízéves tanulók a Nemzeti Hitvallásnak, míg a 14 évesek a teljes szövegnek örvendhetnek, az állam ajándékként gondoskodik róla, hogy polgárai ismerjék a törvényeket. Kitüntetetten a gyerekek – kitüntetetten az alaptörvényt.

Illusztrálva kapják, hogy hasson az ifjú lelkekre Dénes fia, Dezső, ki az emlékezetben megmentette Károly Róbert (vagy Róbert Károly?) életét, s kit közben lemészárlandanak, hasson a szellemlegenda, Dugovics Titusz, a legalább tényleg létezett Zrínyi Ilona. És Kerényi Imre sokadvirágzása, ki magának a kormányfőnek felkérésére álmodott forgatókönyvet az ő nemzetének az Alaptörvény Asztaláról. A gyerekbolondítás csak e szellemi gigász Nagy Tervének kicsiny csavarnyi része.

Egyszerű pedagógusok szerint persze hiába az egész. A gyerekek annyit kezdenek majd az alaptörvénnyel, mint valamikor a kisdobosok hat meg az úttörők tizenkét pontjával. Nem baj, anyuka-apuka az egészet, a hatalom e szelle mi kiteljesedését nem érti a XXI. század elején. Mi lesz az ajándék képeskönyvekkel? Azt mondja egy iskolaigazgató: „Majd mindenki hazaviszi, a szülők pedig vérmérsékletük szerint azt tesznek vele, amit akarnak.” Képzeletünk végtelen.

Megmondjuk, valójában mi történik: az állami korlátoltság terhe alatt izmosodik a jövő nemzedék. Bár a jelek szerint mégsem vezetik be a kötelező latint: Crescit sub pondere palma.