Távol a döntéshozóktól
RigóMihály, a Magyar Közút Nonprofit Zrt. Csongrád megyei igazgatóságának nyugalmazott műszaki igazgatója nagyon sokat tett a közúti híd újjáépítése érdekében. 2003-ban PHARE CBC pályázatból készíttették el a híd és a hozzá vezető utak megvalósíthatósági tanulmányát, 2007-ben pedig az Európai Unió INTERREG alapjából az engedélyezési tervet.
– Mi itt a román oldalon előbbre tartunk – mondja Fodor Ferenc nagycsanádi önkormányzati képviselő. –Nálunk kész a kivitelezési terv is, most már csak pénz kellene, hogy megépüljön a hídhoz vezető út. Kétharmadával nincs probléma, mert ugyanott vezet, ahol a régi hídra vezetett az út –mintegy 400 méternyi szakaszon kell kisajátítani a szántóföldet, az új hidat ugyanis kissé más helyre tervezik.
A híd tervezését a magyar partner vállalta magára – temesvári szakértők bevonásával. Román oldalról már a kivitelezési terv is készen van a hídhoz vezető útra, magyar oldalon pedig van engedélyezési terv és építési engedély – de csak a híd felére, az országhatárig. A határ ugyanis a folyó közepén húzódik, a magyar hatóságok odáig adhatnak engedélyt. Rigó Mihály szerint az okozza a problémát, hogy más a romániai műszaki tervezési rendszer. Míg nálunk a tervezés három lépcsőből – tanulmányterv, engedélyezési és kivitelezési terv – áll, Romániában az engedélyezési terv hiányzik, a kiviteli tervet kell engedélyeztetni. A kiviteli terv részletesebb, mint az engedélyezési terv, a román hatóság a kiviteli tervet engedélyezi. A magyar oldalon viszont ilyen még nincs, mert nincs pénz az elkészítésére.
– A megoldás az lehetne, ha újra pályáznánk az Európai Unióhoz a kiviteli terv finanszírozására is – mondja Rigó Mihály, és némi keserűséggel hozzáteszi: – Az a baj, hogy ez a vidék mind Bukarestből, mind Budapestről nézve periféria. Ami itt épül, az nem megy át egyik fővároson sem. A nemzeti költségvetésből itt semmit sem lehet megoldani, mert a központokban azt mondják: van fontosabb cél. Mindent, ami eddig megvalósult, az Európai Unió kifejezett ösztönzésére és támogatásával tudtuk elérni. Úgy gondolom, támogatnák a kiviteli tervet és a híd felépítését is, ha a bürokratikus akadályokon túl tudnánk lépni.
– A trianoni szerződés előtt ez a vidék egyértelműen Temesvár vonzáskörzetébe tartozott – folytatja a közlekedési szakértő. – A változással az itt élők rendkívül rosszul jártak, Szegedhez sohasem fűzték őket érdemi gazdasági kapcsolatok. Ez nemcsak gazdasági, hanem kulturális értelemben is virágzó vidék volt, elégmegemlíteni, hogy Bartók Béla Nagyszentmiklósról származik. Amikor a rendszerváltozás után visszatért a kapitalizmus, Temesvár környéke újra rendkívül jelentős ipari övezet lett, Nagyszentmiklósra is 20-30 kilométerről hordják a munkásokat az ottani részegységgyárakba,míg amagyar oldalon hatalmas a munkanélküliség. Apátfalva és Magyarcsanád szinte teljesen összeépült. Ha ismét át lehetne járni a Maroson, vele együtt a határon, a három település gyönyörű, nyugat-európai mintájú kisvárossá nőhetne össze, közepén a folyóval, amely ránézésre olyan szép, mint a Loire, csak már évtizedek óta szennyezett a víz benne. De ez változik, és ha megvalósulnak azok a vízügyi tervek, amelyek a folyót ismét kanyargósabbá teszik, vonzó idegenforgalmi célpont lehet a térség. Hosszabb távon ez volna az egyik nagyon komoly előnye annak, hogy mind Magyarország, mind Románia beléphetett az Európai Unióba, ahol fokozatosan légiesülnek a határok.
