De elmondhatja akárhányszor is, hogy nem utolsósorban az oktatási reformoknak köszönhetően a történelemnek és a magyarság egészének szóló fordulat részesei vagyunk és leszünk, hatása éppen annyi, mint megannyi tanévnyitó beszédnek, melyet átélhettünk életünk során anélkül, hogy egyetlen hangjára is emlékeznénk vagy komolyan vehetnénk. De az akkori érzés megmarad: hogy ennek el sem kellett volna kezdődnie, de ha mégis így alakult, tessék gyorsan abbahagyni. Utoljára a kisgazda vidékfejlesztő miniszterek voltak ilyenek: a koalíciós kényszeren kívül semmivel nem lehet magyarázni puszta jelenlétüket sem.

Hoffmann Rózsát, meg amit jelent, támadja az MSZP, az LMP, de a Fidesz is Pokornitól Lázárig. Tiltakoznak ellene a szakszervezetek, a szakmai szervezetek, és ha lenne hangjuk, aligha skandálnák e nevet lelkesen a szülők és a gyerekek, akiknek annyit ígér a fordulat asszonya, hogy sokkal kevesebb diák mehet gimnáziumba, állami fenntartású felsőoktatási helyre, a szakképzés alól kihúzzák az érettségi szőnyegét, az óvodásoknak viszont gondoskodnak a trianoni megemlékezésről. Elégedettségre az egyházaknak lehet okuk, akik az eddiginél sokkal könnyebben juthatnak iskolához, pénzhez. Nem tudjuk, hogy körükben van-e intézményes megoldás a darwinizmus pedagógiai kezelésére, de az biztos, hogy országos mértékben komoly bemutató folyik a természetes kiválasztódás mesterséges blokkolásáról, a kontraszelekció diadaláról.