Az tudományosan bizonyított, hogy a szúnyogokat nagyban segíti a táplálékuk – ne szépítsünk: a vér – megtalálásában a szag, a hőmérséklet, a nedvesség, a szén-dioxid, a mozgás, sőt még az áldozat színe is. Kezdjük a legvégén, mert ezt a legkönnyebb kontrollálni: a vörös és a fekete a kedvencük. Kiemelt célpontok tehát a flamenco táncosok, a ninja harcosok és a teljes új-zélandi rögbiválogatott. Utóbbiak nemcsak a full fekete szerelés, hanem a bőséges verejték, a fokozott marhasteakfogyasztás miatt vélhetően magasabb koleszterinszint miatt, és mert sportemberekhez méltóan hanyagolják a dohányzást, így bő rük nincs nikotinba pácolva. Javítja viszont az esélyeiket a szúnyogokkal szemben, hogy szinte kizárható közöttük a terhesség, ami mágnesként hatna a kis dögökre, és statisztikailag ugyanannyi 0-ás vércsoportú van közöttünk, mint a szúrószívó szájszerv számára kevésbé zamatos A, B és AB. Az Rh-faktorra nem repülnek, az nekik egyre megy.

Akármilyen is a pólónk színe és a vércsoportunk, tehetünk néhány óvintézkedést szúnyogügyben. Ne hagyjunk szabadon állott vizeket, esővizes hordókat, tócsákat, medencéket, mert ezekben egy hét alatt vámpírok új generációi ficánkolnak és kelnek ki. Ajtóra, ablakra tegyünk szúnyoghálót. Vékony moszkítóhálót függeszthetünk az ágy fölé, vagy ezzel letakarhatjuk az alvó gyermeket.

Repülő rovarok ellen hatásos spray is bevethető , de csak ha mi kimegyünk a szobából, majd kiszellőztetünk, és aztán valahogy kizárjuk a kis vérszívókat. Kültérben hatásos lehet a füst – bármilyen füst, de lehetőleg olyan, amilyet mi túlélünk. A szúnyogriasztó spirálok elviselhető illatúak és mű ködnek, ha jó a széljárás. A parázsra hintett vagy füstölőpálcikaként égetett tömjén is hatásos, ezek az istentelen szúnyogok egészen nyilvánvalóan ateisták! Benzokinont termelő trópusi százlábúak híján bedörzsölhetjük magunkat mindenféle vegyi riasztóval vagy citronellaolajjal, vagy vegyünk ezzel átitatott karkötőt, most ez a divat. Vagy egyszerű en bedughatunk a konnektorba egy lapkás vagy üvegcsés párologtatós elektromos kütyüt, ami illatos idegmérget párologtat a légtérbe.

Állítólag így nem káros, de az egyéves unokaöcsém elszopogatott egy ilyet, és azonnal hányni kezdett–lehet, hogy csak az ízétől, más baja nem lett. Ha túltettük magunkat az idegrohamon, abbahagytuk a csapkodást, és fontos számunkra a más élőlényekkel szembeni nem ártás elve, akkor dugjunk a szúnyoginvázió epicentrumát kijelölő konnektorba egy számunkra hallhatatlan frekvencián rezgő elektromos bigyót, ami ötméteres védőpajzsot húz körénk. Nem tudom, más állatok ehhez mit szólnak, de mindegy. És ha már végképp elegünk van a kis mocskokból, akkor helyezzünk ki egy UV-fénycsapdával kombinált villamosszéket, ami magához csalogatja és aztán nagyon nagyfeszültségű árammal ropogósra süti végre a nyomorult zümmögő mindenit nekik!

KÜLFÖLDI SZÚNYOGOK

Ha azt hisszük, hogy nekünk rossz, akkor tévedtünk. A külföldi szúnyogok sokkal durvábbak, erre készüljünk, ha utazunk. Augusztus a skót szúnyogok (midgets) örömünnepe. Ezeknek a pici, láthatatlan zümikéknek az ősei vándoroltak ki Kanadába, ott „nosee’em”, vagyis láthatatlan néven csípnek tovább. Ahol pedig tényleg nagyon vigyázzunk a sunyi szunyikkal, az Afrika és Délkelet-Ázsia. Malária ellen van védőoltás, Dengue-láz ellen sajnos még nincs. Ha ilyen helyre utazunk, a fenti összes módszert vessük be!