Jobb hétévesen kezdeni az iskolát?
Többek között ez derült ki Hámori Szilvia, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa, és Köllő János tudományos főmunkatárs tanulmányából, amely a Közgazdasági Szemlében jelent meg nemrégiben.
A szakemberek többek között az országos kompetenciamérések alapján azt vizsgálták, milyen hatással van a beiskolázási életkor a negyedikes, illetve a nyolcadikos diákok teszteredményeire, különös tekintettel az iskolázatlan, illetve a diplomás anyák gyermekeire.
Az alapul vett 2006-os kompetenciamérésben részt vett diákok a tesztek idején 10-11, illetve 14-15 évesek voltak, így már az 1986-ban bevezetett, rugalmasabb beiskolázási szabály szerint kezdték meg iskolai pályafutásukat. Ez kitolta – augusztus 30. helyett május 31-re változtatta –, illetve bizonyos korlátok között szabadon választhatóvá tette az iskolakezdési kort. Így tehát két okból is többen lettek azok, akik hétévesen kerültek elsőbe – mutatnak rá a tanulmány szerzői. A 2006-ban negyedik évfolyamos korosztály 53 százalékát hétévesen iskolázták be: kétharmaduk klasszikus évvesztes, egyharmaduk viszont szülői döntés alapján, „önkéntesen” kezdte később a tanulmányait.
A késleltetett iskolakezdés ugyanakkor nem véletlenszerű, a gyengébb képességű és a hátrányos helyzetű gyerekek körében gyakoribb, mint a diplomás szülők gyermekei körében, így az iskolakezdési életkor és az iskolai teljesítmény között alapve tően negatív összefüggésmutatható ki. Így például a negyedikes tanulók körében végzett kompetenciamérésen a hétévesen beiskolázott gyermekek körülbelül 15 ponttal értek el kevesebbet, mint a hatévesen beiskolázott társaik. Ez azonban a szerzők szerint alapvetően nem az oksági kapcsolatot, hanem a képességek különbségét tükrözi, ezért vizsgálatuk nem az összes évvesztesre irányult, hanem csak azokra a tanulókra, akik azért kezdték az iskolát hétévesen, mert a születésnapjuk a beiskolázási küszöb utánra esett. (A naptári év második felében születettek túlnyomó többsége szabály szerint kezdi el az iskolát, az év első felében születetteknél, főleg a tavaszi gyereknél azonban gyakori az iskolába lépés elhalasztása.
Az iskolát hatéves korban kezdők túlnyomó többsége tehát szabálykövető, és a hétéves korban kezdők között is nagyjából kétharmados többségben vannak a klasszikus évvesztesek, akik a születési hónapjuk alapján – egy véletlenszerűnek tekinthető esemény miatt – lépnek be később az iskolai oktatásba.)
Így viszont már változtak az eredmények: az évvesztes negyedikesek körülbelül 29 ponttal értek el többet az összetett kompetenciateszten, mint hatévesen beiskolázott társaik.
Hámori Szilvia és Köllő János alapfeltevése az volt, hogy a késleltetett iskolakezdés – ami többnyire az óvodai iskola-előkészítő év megismétlését jelenti az erősen szegregált iskolarendszerbe való belépés helyett – sok hátrányos helyzetű gyermeket segít abban, hogy felzárkózzék a kedvezőbb helyzetből induló társaihoz. A vizsgálati eredmények igazolták ezt a hipotézist: a legfeljebb általános iskolát végzett anyák gyermekeinek esetében ugyanis az évvesztés pozitív hatása a negyedikeseknél teszteredmények 80 százalékában, a nyolcadikosoknál pedig – a tesztelt kompetenciáktól függően – a 25–40 százalékában érvényesült.
A diplomás anyák gyermekeinek körében az évvesztesek előnye lényegesen kisebb: a hatás a negyedikeseknél 30 százalékra, a nyolcadikosoknál 20 százalékra tehető. Az évvesztés hatása sokkal erősebb az olvasás- és íráskészség terén, mint a matematikánál – utóbbinál a szerzők szerint a veleszületett képességek befolyása minden valószínűség szerint nagyobb.
Ezek az eredmények pedig arra utalnak, hogy a késleltetett iskolakezdés segíti az alapvető készségek elsajátítását, de ez a hatás idővel elhalványul. Hámori Szilvia és Köllő János szerint az eredményekből az ugyanakkor nem következik, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése céljából érdemes lenne a beiskolázási kort egy évvel feljebb tolni, hasznos lenne ugyanakkor az alsó tagozatos oktatási programot szellemében, eszközeiben és a nevelt gyermekek kiválasztásában az óvodaihoz közelíteni.
