VÉRTES ANDRÁS GKI

– Sem újabb válságról, sem W alakúrecesszióról nem lehet beszélni, egyszerűen arról van szó, hogy lényegesen lelassult a világgazdaság kilábalása a 2008-as krízisből – állítja a GKI vezérigazgatója, aki kiemeli, hogy a fő erőcentrumok mindegyikében növekedés tapasztalható, még ha csekélyebb is a reméltnél. Az elmúlt mozgalmas hetek egyik paradoxonaként említi, hogy az Egyesült Államok jól jött ki az adósságplafon emelése körüli csatározásokból, hiszen a rövid távú amerikai kötvények hozama esett és már a nullához közelít. Ez azt jelzi, hogy a Standard & Poor’s leminősítése ellenére a piacon még mindig az egyik legbiztosabb befektetésnek tartják ezeket.

– Ahogy a világ lassul, úgy lassulunk mi is – evez hazai vizekre a szakértő, aki a második negyedéves 1,5 százalékos GDP-növekedési adatot ezzel együtt is elszomorítóan alacsonynak tartja. A GKI a 2011-re vonatkozó, 2,5 százalékos GDP-bővülési várakozását 2 százalékra szállítja lesz, de az 1,5 százalék sem tűnik irreá lisnak. Jövőre pedig szerintük a kormány által remélt 3 százalék helyett 1-1,5 százaléknyi pluszt tud magából kipréselni a magyar gazdaság. Vértes szerint a gyenge teljesítményben vastagon benne van a kormány elhibázott gazdaságpolitikája. A magán-nyugdíjpénztári vagyon államosítását, a kirívóan magas válságadókat, a fedezetlen adócsökkentések által okozott bevételkiesést említi elsősorban, mint amelyek a növekedés reményére építő gazdaságpolitika kudarcához vezettek. A magánnyugdíjpénztári vagyonból mintegy ezermilliárd forint egyenesen bement a költségvetésbe, 530 mil liárd a nyugdíjakra, a többi a MÁV és a BKV konszolidációjára és a presztízs okokból felszámolásra ítélt PPP-konstrukciók kiváltására folyik el, az oroszok Mol-pakettjének megvásárlásáról már nem is szólva. Vértes elismeri, hogy a közlekedési vállalatok adósságát rendezni kell, de nem most és nem így, egyetlen tollvonással.

A következmények világosak: a legversenyképesebb ágazatokat sújtó válságadók miatt elmaradnak a beruházások, befagy a hitelezés, a terheket az érintettek pedig megpróbálják továbbhárítani a fogyasztókra. A belföldi keresletet a hazai piacra termelő kis- és középvállalkozások sem tudják érdemben növelni, a lakosságtól pedig ilyen eladósodottság és törlesztési kötelezettségek mellett nem lehet várni, hogy a vásárlásaival fellendítse a kiskereskedelmet ezzel adva lendületet a növekedésnek.

A svájci frank brutális megerősödése kiszívja a gazdaság erejét. A GKI friss számításai szerint, ha marad az év végéig a 240 forint körüli frankárfolyam, akkor 2011 egészére a várt 200 helyett 225 forintos átlagos árfolyam adódik majd. Ez 200–250 milliárd forintot vesz ki a lakosság zsebéből, azaz szőröstül-bőröstül bekebelezi a most kipostázott magán-nyugdíjpénztári reálhozamokat. Az eredmény: a fogyasztás ahelyett, hogy nőne, stagnálni fog.

Vértes András szerint az Orbánkormány hamar eljátszotta a pénzt és a bizalmat, de még semmi sincs veszve. A költségvetési hiány 3 százalék alatt tartásához és a gazdaság növekedési pályára állításához szemléletváltásra van szükség. Először is tárgyalóasztalhoz kell ülni a nemzetközi szervezetekkel. A „kipaterolt” valutaalappal kötni kellene egy úgynevezett elővigyázatossági megállapodást, hangsúlyozva a piac felé, hogy az abban szereplő összeg lehívását nem tervezzük. Ez bizalomerősítő lépés, csökkenti a befektetők kockázatát. Azonnali hatállyal csökkenteni kellene a válságadókat. A távközlési szektorra vonatkozó különadót eleve el kellene törölni, mert annak a felhasználása sérti az uniós jogot. Ha ezt megtesszük, cserébe Brüsszel leállíthatná az ebben az ügyben megindított és elmarasztalásunkkal fenyegető vizsgálatot.

A bankadót a felére lehetne mérsékelni azoknál a pénzintézeteknél, amelyek vállalják, hogy hitelkihelyezéseiket szinten tartják vagy növelik. Jelenleg ugyanis a céltartalékolás és az extra adó felemészti a bankok nyereségét, és a zömmel külföldi tulajdonban lévő anyabankok így nem érdekeltek abban, hogy magyarországi hitelforgalmukat dinamikusan növeljék. A költségvetés bevételi oldalán a rendteremtést szolgálná az egykulcsos jövedelemadó eltörlése, az ingatlanadó kivetése, a kiadási oldalon a presztízsberuházások leállítása, a PPP-konstrukciók békén hagyása. Egy sor olyan tétel, amit az Orbán-kormány vívmányaként kezel, ezért visszavonásuk nem egyszerű.

Vértes András szerint a lényeg, hogy mihamarabb visszatérjünk az épeszű gazdaságpolitikához. Populizmussal ugyanis láthatóan nem sokra megyünk.

OBLATH GÁBOR MTA

A legfrissebb növekedési adatok arra utalnak, hogy a világgazdaság valószínűleg nem jó irányba tart – állapítja meg Oblath Gábor, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének főmunkatársa. Ahhoz azonban még kevés információ áll a rendelkezésünkre, hogy eldöntsük, egyszerű lanyhulásról vagy recesszióba torkolló folyamatról van szó. A kutató az előbbit valószínűsíti, megjegyezve, hogy okosabbak az év végén lehetünk. Komoly bizakodásra okot szolgáltató jelzések nem érkeznek. A gazdaságpolitikának szűk most az eszköztára, és a növekedés beindításhoz szükséges intézkedéseknek egyaránt vannak káros mellékhatásai. A korábbi válságkezelés során alkalmazott költségvetési lazítással az államadósságok veszélyes szintre emelkedtek, emiatt a gazdaságélénkítésre fordítható költségvetési források újabb, nagymértékű növelésére Oblath Gábor nem sok esélyt ad. A fiskális lazítás abban merülhet ki, hogy a kormányok kevésbé radikálisan csökkentik a költségvetési kiadásaikat, és javítják az egyenlegeket. A nemzetközi kereskedelem fejlődése segíthet abban, hogy a világgazdaság túljusson a mostani nehézségeken – véli.

Az Egyesült Államokban még nem került le a napirendről egy újabb monetáris élénkítés lehetősége, a jegybank szerepét betöltő Federal Reserve maga is mérlegeli egy lazítás várható hatásait. Ázsiában a növekedés önjáró, azzal ott nincsen probléma, hacsak a kínai gazdaság egyre jobban észlelhető túlfűtöttségét nem nevezzük annak. Ám ha Kínában a növekedés a felére, öt százalékra csökkenne, még az is minimum a duplája az Európában megszokottnál – teszi hozzá a kutató. A kontinenst a német gazdaság tartja mozgásban. Ha a németek lassulnak, mi is lassulunk – nagyon ki vagyunk ugyanis szolgáltatva legfontosabb exportpiacunknak. Tavaly a nettó kivitelünk adta a GDP-növekedés oroszlánrészét. Ehhez kellett volna felnőnie az idén a belső fogyasztásnak, amit a kormány arra alapozott, hogy az adócsökkentés révén a lakosságnál hagyott pénz a kereskedőknél és a szolgáltatóknál csapódik majd le. Ennek nem sok jele látható, igaz, nem is volt indokolt azt várni, hogy a magas jövedelműek adócsökkentése olyan nagy hazai fogyasztásnövekedést váltson ki – jegyzi meg Oblath Gábor, aki tagja volt az ebbéli kételyeket megfogalmazó, a kormány kezdeményezésére tavaly év végén megszüntetett Költségvetési Tanácsnak. – A hitelezési mizéria sem segíti a belföldi élénkülést – tette hozzá.

A magyar GDP növekedésében megmutatkozó második negyedéves törés, az éves szinten 1,5 százalékosra zsugorodó bővülés nem lepte meg a szakembert, már az első negyedéves 2,5 százalékos többletteljesítmény összetevőiben sem fedezett fel meggyőző konjunkturális elemeket. A helyzet még rosszabb, mint ahogy az első ránézésre látszik, mivel a GDP-adat csak az első fél évről ad áttekintést, a júliusi, visszaeső export- és iparitermelési-adatok nem jelennek meg benne.

Nem jók a belföldi kilátások, és a helyzetet csak nehezíti, hogy amenynyiben a költségvetési hiánycél sorozatos megszegése miatt ellenünk indított uniós túlzottdeficit-eljárás alól szeretnénk végre kikerülni, akkor jottányi lehetőségünk sincs fiskális lazításra – összegzett Oblath Gábor.

KOVÁCS LÁSZLÓ PICK

Magyarország kicsi, nyitott, exportvezérelt ország. Emiatt és mivel jelenlegi állapotában nem rendelkezik erős belső fogyasztással, a világgazdasági fejlemények még súlyosabban érintik az országot, és természetesen a vállalkozásokat is. A tartalékokkal nem rendelkező cégek mind nagyobb számban mennek tönkre, ami közvetlenül a hazai fogyasztás csökkenését is okozza, hiszen a cégek bedőlésével munkahelyek szűnnek meg. Így egészséges – a belső keresletre is támaszkodó – gazdasági növekedés nem tud kialakulni – fejtegette Kovács László, a Bonafarm-csoporthoz tartozó Pick Szeged Zrt. első embere.

Ha a problémák hátterét keressük, mindenképpen eljutunk a globális, és a magyar gazdaságot is feszítő adósságválsághoz. Az elmúlt húsz évben roppant módon felerősödött ez a folyamat. Hihetetlen teher nyomasztja az országokat, cégeket. Ez az alapvető depreszszív állapot oka. Mindez oda vezethető vissza, hogy a gazdasági egységek a hazai, illetve nemzetközi versenyképesség javításához szükséges fejlődés eléréséhez nem rendelkeztek a kellő forrásokkal, ezért kölcsönből finanszírozták beruházásaikat. Az idő azonban megmutatta, hogy mindez kétélű fegyver, mert a túlzott eladósodottság egy idő után az újabb fejlődési lépések elé állít gátat. A vállalatok, társaságok sok esetben kénytelenek lemondani újabb beruházásaikról, mert korábbi hiteleik fi nanszírozására kell a forrásaikat fordítani.

Itt kell megemlíteni azt is, hogy sokszor a fejlesztési beruházások nem lettek megfelelően előkészítve és nem hozták meg a várt eredményeket. A magyar mezőgazdaságban például a támogatási rendszerek gyakran csak tűzoltásként szolgáltak. A fejlesztési támogatások sokszor nem voltak elég átgondoltak, nem voltak elég hatékonyak, nem volt megfelelő az ellenőrzésük. A támogatásoknak olyan projekteket kellene segíteniük, amelyek révén a cégek versenyképessége a belés külpiacon egyaránt erősödik. E célt nagyon sok esetben nem értük el. Az elmúlt húsz évben temérdek pénzt költöttünk például az állattenyésztés támogatására, és nézzük meg hol tart ez az ágazat. A szubvenciók zöme sajnos kidobott pénz – fogalmazott Kovács László.

A kkv-k mostani kiemelt támogatási rendszere is sok veszélyt hordoz magában. Kívánatos lenne e cégek megsegítése, de a jelen helyzetben ez vélhetően nem fog komoly nemzetijövedelem-növekedést hozni. Ezen vállalkozások zöme ugyanis nem lesz képes a külpiacra termelni, vagy ha igen, akkor ott tartósan nem tudja megvetni a lábát. Nem tudnak ugyanis olyan nagyságrendben termelni, amely a megcélzott piacokon elvárás.

A fejlődés motorjai olyan társaságok lehetnének, amelyek képesek ezeknek a kihívásoknak megfelelni és európai uniós mércével mérve is „látható” volument tudnak előállítani. Ezek alá lehetne integrálni a hazai kis- és középvállalkozásokat. A legnagyobb gond azonban, hogy ezek a nagyobb ipari (vagy éppen élelmiszeripari) cégek a mostani pályázati rendszerből szinte teljesen ki vannak zárva. Így ők sem tudnak erősödni, márpedig így nehezen tudnak majd ernyőjük alá bekerülni a kkv-k. A prioritásokat pontosabban kellene meghatározni – teszi hozzá a magyar húsipar meghatározó cégének vezetője.

A külpiacok – különösen a mostani helyzetben – kiemelt szerepet kapnak, éppen ezért elengedhetetlen és sürgős feladat, hogy megkeressék azokat a területeket, ahol a magyar termékek teret nyerhetnek. Kovács László szerint a megoldásokat nem az unió nyugati felében kellene keresni. A közösségen belül sokkal inkább a közép-európai régió jöhet szóba. A nyugati piacokra való bejutást és tartós jelenlétet időigényes és drága fejlesztésekkel, piacépítéssel lehetne csak elérni, amire most végképp nincs pénz. Rá adásul a partnerek stabil és komoly volument várnak el a szállítóktól, és akkor még a marketingről nem is beszéltünk. Ugyanezeket az eredményeket a közép-európai régióban jóval olcsóbban el lehet érni. Olyan területeket – például ázsiai országokat – is előtérbe kell helyezni, amelyek eddig nem kerültek a látóterünkbe. Ehhez megfelelő diplomáciai és kereskedelmi tudás kell, de úgy vélem, hogy ezeknek nem vagyunk híján – fogalmazott.

Egy másik, látszólag kevésbé fontos tényezőről, a demográfiai helyzetről sem szabad megfeledkezni, mert az elöregedő társadalom egyre komolyabb terhet jelent a gazdaságnak is. Közvetve ez is visszahat a belső fogyasztás alakulására. Nos, a demográfia helyzet, illetve a kérdés kezelése összefügg azzal, hogy milyen jövőképet tudunk vázolni az állampolgáraink elé. Ha ez a jövőkép attraktív, akkor a demográfiai folyamatok is megfelelő irányban mozdulhatnak el. Egy pozitív, hihető jövőkép hatása demográfiai szempontból is kedvező lenne. A demográfi ai mélypontok kezelése részben a gazdaság fejlesztésével, vagyis mikroszinten a vállalkozások fejlesztésével lenne kezelhető.

HETÉNYI MÁRK FLEXTRONICS

Inkább pénzügyi gondokra vezethetők vissza a jelenlegi piaci turbulenciák, valójában a 2008-as válság következményeként – mondja Hetényi Márk, a világ egyik legnagyobb elektronikai bérgyártó vállalatának, a Magyarországon is 12 ezer főt foglalkoztató Flextronics vezetője. – Három éve is pénzügyi gondok adódtak, most is ez a fő probléma, csak épp fordítva éljük meg a kérdést. Az országok 2008-ban erősen koordinált válasszal avatkoztak közbe, és tartották életben a gazdasági növekedést, tehát, egy szempontból átvállalták a gazdaságokat működtető pénzügyi rendszer terheit. Sok esetben erejükön felül, és most az a kérdés, kik lépnek az államok mögé, s kik feszítik ki majd a védőhálót? – mondja Hetényi, aki úgy gondolja: a globális gazdaság kölcsönös függési rendszere ezúttal nem csupán a növekedést generáló tényező, hanem védelmi funkciók hoz is juthat.

– Sok országban a belső fogyasztáselenyésző az exportteljesítményhez képest, és ez már önmagában is beépít egyfajta biztonságot a rendszerbe, hiszen kikényszeríti az igazi megoldásokat az egyes kormányoktól, szövetségektől.

A szakember várakozásai szerint az elkövetkező másfél évben a kormányoknak fel kell ébredniük, és mindenütt el kell indítani azokat a programokat, melyek az ésszerű gazdálkodást az államháztartásokban is megvalósítják. – Az államok felelőtlen ígéretekkel immár nem tudják rászedni a piacokat. Ennek a korszaknak vége – mondja a szakember, hozzátéve, hogy az államháztartások rendbetétele korántsem egyszerű, mint ahogy ma az sem egyértelmű, hogy az országok legyőzhetik-e a hatalmas adóssághegyeket. – Az államok túlköltekezése gazdaságilag mérhető fogyasztást generál. Kérdés, hogyan lehet megvalósítani a pénzügyi gazdálkodás reformját, úgy, hogy ne sérüljön jelentősen a fogyasztás, ezáltal a gazdasági növekedés.

Ami hazánkat illeti, a friss makroadatok Hetényi szerint további kedvezőtlen intézkedéseket vetítenek elő. Ugyanakkor, mint mondja, termelési szempontból, az eddigi adózási intézkedések, valamint a jövendölt változások közép- és hosszú távon is javítják az ország versenyképességét, hiszen a közvetlen környezetünkben több állam áll a büdzsé átszabása előtt, ami Magyarországot hozhatja kedvező helyzetbe. A kérdés, hogy élni tudunk-e az előnnyel, sikerül-e behozni további termelőkapacitásokat?

BOJÁR GÁBOR GRAPHISOFT

– A Graphisoftnál most nem érezzükazt, amit 2008-ban. Akkor rögtön tapasztalható volt a kereslet visszaesése. A mostani jobb helyzetnek persze lehetnek egyedi okai, miután a német és a japán eladásaink nőttek. Európában a német gazdaság az, amely leginkább képes dacolni a nehézségekkel, míg a szigetországban néhány nagy szerződést sikerült megkötni, amit hosszú, 5–10 éves munka előzött meg – mondta a Népszabadságnak Bojár Gábor, a Graphisoft egykori tulajdonosa, a cég igazgatóságának tagja, aki ma leginkább az általa létrehozott iskolának, az Aquincum Institute of Technologynak él. – A jelenlegi helyzetet „újságolvasói” pozícióból tudnám a legjobban megítélni – fogalmazott –, s ez alapján nagyon komoly problémát látok, ami Amerikát illeti, és amelyhez döbbenetesen hasonló folyamatok zajlottak Magyarországon is, melyek komolyan hozzájárultak a válság elmélyüléséhez. A pártok számára az egymással való leszámolás fontosabb volt, mint az ország gazdasága. A republikánus oldal mindennél előbbre valónak tartja az elnök, Barack Obama megbuktatását, és ezért semmilyen ár nem drága. Három éve hatalmas stimulusokkal még valahogy életet leheltek a gazdaságba, azonban ennek jelentékeny eladósodás volt az ára, az ebből fakadó problémát pedig most kezelni kell. Ehhez az egymással szemben álló pártoknak sokkal jobban együtt kellene működniük. Mindez Magyarországon is ismerősen hangzik – jegyezte meg.

A legnagyobb gondok közül is elsődleges feladat lenne az adóssághegy kezelése. Az irányítás még nem csúszott ki a kezekből, ám hogy ez ne is történhessen meg, fájdalmas lépésekre lenne szükség, ami bizony egyes szavazói körök szimpátiájának elvesztésével járna. Arcátlan az a hozzáállás például, ahogy a legvagyonosabb emberek adóterheit csökkentenék. Tudomásul kell venni, hogy ilyen helyzetben nincsenek tabuterületek, érinthetetlenek, jogaikat mindenekfelett őrző rétegek. (A világ leggazdagabb embereinek szűk elitjébe tartozó Warren Buffett éppen a napokban publikált egy írást a New York Times hasábjain, ahol arra hívta fel a figyelmet, hogy véget kell vetni a „szupergazdagok” kényeztetésének. Ahogy fogalmaz: elfogadhatatlan, hogy míg a középosztály vagy az alatti társadalmi rétegek számára olykor a havi megélhetés is gondot jelet, addig a leggazdagabb emberek adókedvezményeket kapnak.)

Akad egy mostanában egyre többet emlegetett pont, amelyben az Egyesült Államok jobban áll, mint Európa. Ez a demográfiai helyzet. Az amerikai társadalom kevésbé öregszik az európai államokkal összevetve, ami több lehetőséget biztosít a tünetek kezelésére. Magyarországon pedig még az európai átlagnál is rosszabb a viszony. Ezen kívül további körülmény is rontja a hazai lehetőségeke . Ebben a helyzetben indokolt lehetne a gazdaságnak egy devizaleértékeléssel stimulust adni. A közgazdászok egyetértenek abban, hogy Görögországnak is könnyebb lenne kimászni a bajból, ha lenne egy devizája, amit leértékelhet. Nekünk van, ám mindezt mégsem lehet megtenni, mert így a lakosságra rakódó terhek elviselhetetlenné válnának. Ebben a helyzetben ez az igazi dráma, hiszen így egy adu a kezünkben marad. Bojár Gábor ezzel együtt hisz abban, hogy a liberális demokráciák a saját válságukból ki tudnak gyógyulni, fel tudnak épülni.

KOVÁCS GÁBOR BANKÁR HOLDING

– Ennek a válságnak még messze nincsvége, a 2008 óta zajló eseményeknek most érkeztünk el a második hullámához. Lezártuk a bank- és a pénzügyi rendszer válságát, ám mindennek súlyos ára volt. Az országok a bajba került bankjaikat megmentették, úgy, hogy feltőkésítették vagy megvették azokat, gazdaságélénkítő lépéseket hajtottak végre, pénzt is pumpáltak a gazdaságba, mindezt azonban azon az áron, hogy eladósodtak. Ezért a közeljövőben az országadósságok kiváltotta válsággal kell szembenéznünk – mondja Kovács Gábor, a Bankár Holding első embere, aki a bankrendszert illetően rövid távon is stagnálásra, rosszabb esetben receszszióra számít.

– Arra számítok, hogy a Fed a következő hónapokban laza monetáris politikát folytat, továbbra is olcsó pénzzel látja el a gazdaságot, így hat, kilenc vagy akár tizenkét hónapnyi lélegzetvételhez jut a világ. Az amerikai politikának elemi érdeke, hogy 2012 novembere, vagyis a következő elnökválasztás előtt ne következzen be komolyabb életszínvonal-eséssel vagy bizalomvesztéssel járó gazdasági megtorpanás, és ezért mindent meg is tesznek. Ugyanakkor ezzel csak újrafújjuk a lufit, ami rövid időn belül még nagyobbat pukkan majd – véli Kovács Gábor.

A szakember szerint az EU perifériájára került, saját adósságválságukkal küzdő államok komoly versenyképesség-rontó tényezők a kontinens gazdaságának egészére nézve, ezért helyzetük kezelése elsőrangú kérdés, csakhogy az ma meghaladja a kontinens erejét. Látható, hogy semmilyen megoldást nem jelent, sőt az eurót gyengíti, hogy az Európai Központi Bank olyan országok kötvényéből vásárol be, melyek pénzügyi értelemben Európa perifériájára sodródtak. – A megoldást azt jelenti, ha az erős államok valóban létrehoznak egy egységes pénzügyi rendszert, közös pénzügyminisztériummal és pénzügypolitikával, amihez törvényszerűen önálló pénz is társulhat – mondja Kovács, hozzátéve: ez a forgatókönyv nem jelenti az eurózóna szétesését. Azt viszont igen, hogy az erős államok pénzének értékére – hívjuk ezt a pénzt csak az érthetőség kedvéért európlusznak – nagyon szigorúszabályok mentén ügyelnek. A gyengébb államok maradhatnának egy gyengébb eurónál, ám az erősebb országok adóssághegyeire is jelenthetne megoldást, ha a korábbi euróban hagynák. Annál is inkább, mert a szakember szerint 2013-ra komoly értékválsággal és likviditási válsággal kell szembenézni, aminek nyomán meglódulhat az infl áció – a valuták értékvesztése egyúttal az egész adósságválság globális kezelésére is szolgálhat, már amennyiben az adósságok elértéktelenednek.

– Ebben a helyzetben kulcskérdés,hogy egy feltételezhetően gyengülő régi euró mellett a magyar kormány milyen döntést hoz. A közös pénz esetében nem elképzelhetetlen a maastrichti kritériumok lazulása is, s ha így lesz, akkor az ország a forint helyett akár választhatja a gyengülő eurót is. – Fontos, hogy milyen pénzzel próbáljuk meg átvészelni a csaknem bizonyosan bekövetkező válságot. Mi a jobb, ha saját pénzünk van, vagy csatlakozunk a gyengülő euróhoz, ami mögött azért ott van az Európai Központi Bank védőernyője – teszi fel a kérdést.

Kovács szerint minderre azért kell válaszokat találni, mert látszik: a 2,5-3 százalék közötti növekedési célok ma már Magyarország esetében is utópiának számítanak, további deficitintézkedésekre van szükség, és strukturális reformok nélkül sem ússzuk meg a 2012-es évet.

OLDÁS ÉS KÖTÉS Olyan intézkedéseket kellene viszszavonni, amelyeket az Orbán-kormány vívmányként kezel?