Otthon az otthonban?
– Huszonkét évet dolgoztam a Cseppkő utcában – mondja Molnár Jánosné. – Nekem mindig nagyon nehéz gyerekeket adtak. Jól megvoltam velük. Az új igazgató viszont minden előzmény nélkül az orrom alá nyomott egy papírt, hogy írjam meg a felmondásomat. Annyit mondtam: engedje meg, hogy akkor mondjak fel, amikor én akarok. De ő csak erősködött, le akarta diktálni, mit írjak. A fiammal otthon megírtuk. Amikor beadtuk, az igazgató kijelentette, hogy ezt a mocskot nem írja alá.
Mit gondolok én, hat hónap felmentési időt fizessenek? Akkor az otthonban lévő gyerekeknek nem lesz mit enni. Engem még a negyvennyolc év munkaviszonyom alatt nem aláztak meg így – mondja Molnár Jánosné. – A gyerekeim, a neveltjeim közül egy se hajléktalan. Legalább egy szakmája, diplomája van mindnek. Engem idáig megbecsültek az otthonban – dől a szomorúság az asszonyból.
Asztalos Zsuzsa harminchét évet töltött a Cseppkőben. Volt nevelő, csoportvezető, kultúros, könyvtáros.
– Az igazgató azzal hívott be, hogy a munkaköröm megszűnik. El kell mennem, de nekem kell kérnem. Kivett a szekrényből egy papírt, és elém dobta az asztalra: egy felmondónyilatkozat volt, amelyen a néven és a születési dátumon kívül az állt, hogy kérem a munkaviszonyom megszüntetését. Egy nap gondolkodási időt kértem, de közölte: egy percem van a döntésre. Amikor a végkielégítést szóba hoztam, azzal hárított el, hogy a gyerekektől venném el.
Herczeg Krisztián, a fiatal igazgató nem kíván magyarázatot adni a történtekre. Elöljárójához, Csókay Lászlóhoz, a Fővárosi Önkormányzat gyermek- és ifjúságvédelmi osztályának vezetőjéhez tanácsol. Neki valóban van magyarázata a gyerekeket megviselő tömeges távozásra:
– Lehetséges, hogy egy kolléga elfáradt és már nem úgy végzi a munkáját, mint annak előtte, miközben ezt ő maga nem érzékeli – véli – és most, hogy az igazgató elindult a rendcsinálásban, sokan sértve érzik magukat. Pedig az új igazgató kinevezésekor határozott fenntartói elvárás volt, hogy csináljon rendet és a szakmai hiányosságokat szüntesse meg.
– Közvetlenül a gyermekekmellett31, azóta távozott kolléga dolgozott – tudtammeg Csókay Lászlótól. Az otthont a közelmúltban, még az új igazgató érkezése előtt két esemény is megrázta. Egy kisgyerek meghalt, mert rádőlt egy nagy szekrény, az egyik pedagógus ellen pedig pedofília gyanújával indult eljárás. Ekkor az ombudsman is vizsgálta az otthont, és jelentésében már megemlíti a nagy fluktuációt, mint ami károsan hat a gyerekekre. A helyzet azóta csak romlott. Az ombudsman a gyerekek szempontjából továbbra sem tartja megnyugtatónak az intézményben uralkodó állapotokat.
Az utóbbi hónapokban távozott vagy erre kényszerített alkalmazottak leginkább arról panaszkodtak, hogy nem hagyták őket a gyerekekért dolgozni, szétrombolták az évek alatt fölépített munkájukat, megfélem lítették, fenyegették és egyik napról amásikra becitálták őket az igazgatóhoz, hogy adják be a fölmondásukat.
A távozók történeteit nem ismeri a fenntartó. Az otthonvezetés részéről tapasztalt pszichológiai nyomásról, az alkalmazottakkal való megalázó bánásmódról, amelyről tucatnyi volt dolgozó számolt be, nem volt tudomása. Csókay László úgy véli, ilyesmivel érdemes lett volna inkább hozzájuk fordulni. Az igazgató viszont nem reagál a vádakra.
– A jogszabály lehetővé teszi, hogy akár próbaidő alatt is kinevezzenek valakit vezetői posztra. Ha a végzettsége megvan, csakkor is. Ugyanakkor, ha a vezető egy ilyen kinevezésről rosszul dönt, az ő felelőssége, és a következményeket is neki kell kezelnie – mondja Csókay László. Hozzátette, hogy az alkalmasság a gyermekvédelem területén nehezen mérhető, nincs egyértelmű kritérium rendszere, hiszen a személyiség azon részei, amelyek valakit alkalmassá tesznek erre a munkára, rövid idő alatt nehezen megismerhetők.
Egy próbaidejének végén járó gyermekfelügyelő a negyedik ember volt, akit aznap kiraktak. Megkérdezte: mit rontott el?
Az igazgató mosolyogva közölte: nem köteles indokolni. Az illetőt már több mint egy éve ismerték a Cseppkőben: kungfuedzéseket, ehhez kapcsolódó programokat tartott, kollégáival együtt. Ezeket azóta kivétel nélkül betiltották, az indoklás az volt: nincs rá szükség.
Ezt a gyerekek másként látják: „Imádom a kungfut, engem önfegyelemre tanít” – írja egyikük. Az otthon lakói az utóbbi hetekben kétségbeesett, felháborodott üzeneteket írnak a közösségi oldalakra: „Akiktől azokat a dolgokat meg lehet tanulni, hogy a problémáinkat hogyan oldjuk meg másképp, s ne haraggal, már nincsenek itt!” „A gyerekeknek olyan emberekre van szükségük, akik értük vannak és nem ellenük!” – írja egyikük, majd így folytatja: „Egy gyereknek nem valószínű, hogy miután nem tud családban nevelkedni, mert a körülmények nemmegfelelőek, arra lenne szüksége, hogy azokkal, akiket szeret és tisztel vagy felnéz rájuk, esetleg példaképek az életében, megszakítsa a kapcsolatot?!” Másikuk szintén óriási veszteségről számol be: „Sajna mindent elvett tőlünk, még akiket szeretünk is.” Van olyan gyerek, aki a nevelőjét saját szülőként jelölte meg.
– Biztosan mentek el kollégák, akik jó viszonyban voltak a gyerekekkel. Ugyanakkor olyanok is, akik nem megfelelő pedagógiai módszereket alkalmaztak – mondta Csókay László. – Lényeges, hogy a gyerekek szeressék a nevelőiket, de nem az az egyetlen kritérium.
– Ezeknek a gyerekeknek az állandóság és a rendszer volna a legfontosabb: mindig ugyanaz a személy és mindig ugyanazt követelje – állítja Molnár Jánosné. – Mióta ez a cirkusz van, folyamatosan cserélődnek körülöttük az emberek. Volt egy gyerekem, aki miatt két hétig bejöttem hajnalban Kistarcsáról, hogy elvigyem iskolába. Mikor ezt már nem tettem, megint nem ment. Az igazgató megígérte neki, hogy a családi pótlékjából igényel majd pénzt neki laptopra, ha bejár az iskolába. Ez a lehető legroszszabb döntés: a gyereknek ugyanis kötelessége iskolába járni, azt nem lehet külön jutalmazni.
A dolgok sajátos menete több kívülállónak is feltűnt. Tóth Gábor, a Testnevelési Utánpótlás Egyesület labdarúgóedzője fölfedezett az iskolában egy igen tehetséges fiút, aki a Cseppkő lakója. Jelezte a nevelőnek, hogy szeretné, ha a kisfiú rendszeresen járna edzésre. Ismerve a helyzetét, felajánlotta az ingyenes részvételt. Az osztálytársak szülei vállalkoztak rá, hogy háztól házig szállítják minden alkalommal. A gyereket azonban nem engedik el az otthonból. Tóth Gábor nem érti, miért. Az egyesületben többen is játszanak, akik gyermekotthonban élnek. Igaz, nem ebben.
A Harcművészek az Egészséges Gyermekekért Nonprofi t Kft. ingyenes program- és sportolási lehetőséget ajánlott a Cseppkő gyerekeinek, de mint főmunkatársa, Boros Mónika elmondta: nem jártak sikerrel. Legutóbb edzőtáborba vittek volna el tíz gyereket ingyen, de nem engedték el őket az otthonból. Major Sándor, a Budaörsi Szabadidő- és Versenysport Egyesület főtitkára húsz gyerekmeghiúsult táboroztatásáról beszélt. Pedig meglett volna rá a pénz, de az otthon oda sem engedte el őket.
Csókay László ezzel kapcsolatban annyit mond, hogy a külső segítők kiválasztására nagyon oda kell figyelni. A felelősséget akkor is a gyám (az otthon) viseli, ha a gyereket az önkéntes viszi el. A fenti esetekről neki egyébként nem volt tudomása.
– Az a régi modell koncepciója volt, hogy mindent helyben oldjanak meg, és ezzel a gyereket tulajdonképpen elszigeteljék a külvilágtól: saját óvodája, iskolája, könyvtára, konyhája volt akkoriban a gyermekotthonoknak. – Csókay László is úgy gondolja, hogy ha mindent túlbiztosítanak, akkor a gyerekek burokban maradnak, nem tudnak a társadalomba integrálódni, s később ebből komoly ká raik származnak.
Úgy fest azonban, hogy egyelőre az intézmény és igazgatója képtelen egymásra találni. De hogy került egyáltalán oda Herczeg Krisztián? Ezt senki sem érti. Az új igazgató az előző önkormányzati ciklusban SZDSZ-es képviselő volt Újpesten, illetve a Gödöllői Gyermekjóléti Szolgálatot vezette. Tavaly ősszel, amikor a közgyűlés igazgatót választott a Cseppkőbe (a legnagyobb gyermekotthonába), nem volt az esélyesek között. Germánné Vastag Györgyi szocialista képviselő az érintett időszakban a Fővárosi Közgyűlés oktatási és ifjúságpolitikai bizottságának elnöke volt. Elmondta, hogy hatfős szakmai bizottság készítette elő a döntést, az egyeztetésben a gyermek- és ifjúságvédelmi osztály vezetése is részt vett. Úgy gondolták, hogy a főváros legnagyobb gyermekvédelmi intézményének élére vezetői és gyermekvédelmi tapasztalattal rendelkező embert kell állítani, ezért egyhangúan egy húszéves intézményvezetői múlttal, jó programmal rendelkező szakembert jelöltek.
– Négy év alatt egyszer sem fordult elő az oktatási és gyermekvédelmi ágazatban, hogy a közgyűlés másképp döntsön, mint ahogy a szakmai bizottság javasolta –mondta Vastag Györgyi, hozzátéve, hogy az akkori főpolgármester, Demszky Gábor is az eredeti elképzelést támogatta. Szabadai Viktor SZDSZ-es képviselő azonban minden indoklás nélkül beterjesztette Herczeg nevét, akit aztánmeg is választottak, ami arra enged következtetni, hogy létezhetett egy, a szakmai érveket mellőző Fidesz–SZDSZ-háttéralku.
– Az előterjesztésben egyetlen név szerepelt – egy miskolci hölgy –, indoklás és igazi szakmai érvelés nélkül. Nem éreztem méltányosnak, hogy a többi jelölt nem kap esélyt a döntés során, ezért módosító indítványt nyújtottam be, amit a közgyűlés elfogadott, s végül Herczeget választotta meg az igazgatói posztra – mondta lapunknak Szabadai Viktor, a főváros akkori SZDSZ-es önkormányzati képviselője.
Ellátogattam az otthonba is, hogy megnézzem, hol, hogyan élnek a gyerekek, akik ennek az ügynek a legnagyobb vesztesei. Szándékomat a fenntartónak és az igazgatónak jó előre jeleztem. Fogadtak is. A két és fél órából húsz percet tölthettem az igazgatói irodán kívül: az intézet tökéletesen kihalt volt. Az udvaron egy megrongált játszóteret, a tereprendezéskor kiirtott bozót kupacait, egy törött, kerekét vesztett biciklivázat, egy kibelezett videokazetta szélfútta fekete szalagját és közepes mennyiségű, egyenletesen eloszló szemetet találtam. Három gyereket láthattam. Az udvaron bóklásztak. Gyorsan vissza is tértek az otthonaikba míg Herczeg Krisztián kikísért a portához.
