A saját tábornak ugyanis csak a harmada ért egyet a kettős állampolgársággal járó szavazati joggal. Vagyis nem szeretnék, hogy Székelyföldön, a Vajdaságban vagy ki tudja, hol dőljön el a magyarországi választás. Ott, ahol leginkább érzelmi alapon szavaznának, hiszen a voksolás következményeit nem viselik közvetlenül.

Nem őket vékonyítja a chipsadó, és nem őket érintik a munkaalapú társadalom új vívmányai. Nem is nagyon ítélhetik meg másként a magyar pártokat, hiszen nem itt élnek, nem az itteni mindennapok tapasztalatai alapján dől el bennük a kormányváltás vagy épp -támogatás kérdése.

Az érzelmi politizálás veszélyeit Orbán Viktor évről évre bemutatja a bálványosi szabadegyetemen. Ahol semmi sem drága.

Mondhat bármit bárhogy. Ami most új, hogy ennek hátulütőit a Fidesz szavazói is látják. Azt üzenik ezzel, hogy ne ilyen trükkel őrizzék meg a hatalmukat az általuk választottak. Inkább felelős politizálással, jó kormányzással. Olyasmivel, ami megkönnyíti a négyévenkénti döntést. Még ha ez mostanság fenemód divatjamúlt dologként is hangzik. Vajon be lehet látni a politikai tévedést, és elegánsan visszatáncolni?

Hagyni presztízst, a mindent jobban tudó gőgöt? Nagy kérdés. Nem kizárt, hogy a Fidesz jövője is múlhat a válaszon. És a belátáson: néha a túlontúl nagy győzelemnek nagyobb az ára, mint a súlyos vereségnek.