De a dolog odahaza is működik: Barack Obama elnök tegnap is jó alappal kért kétpárti cselekvést a fizetésképtelenség fenyegetésének elhárítására. A „kétpártiság” arrafelé nem az elvtelen opportunizmus, hanem a józan felelősségérzet jele, amire nem csak hivatkozni, olykor támaszkodni is lehet.

Nálunk, ezzel szemben, a Fidesz és az MSZP között olyannyira megromlott a viszony, hogy kölcsönösen kételkednek benne: a másik is a haza javát szeretné. A jobbról évek óta hallható hazaárulózás, a leplezetlen bosszúvágy, a politikai ellenfél rács mögé juttatásának igénye, balról a jobboldal vezérének démonizálása és a nehéz helyzetben súlyos megszorításokra kényszerülő kormány minden lépésének csípőből elutasítása zárja ki a közös kezdeményezéseket. A végeredmény szempontjából mindegy, hogy mindez a kölcsönös antipátiára és bizalmatlanságra vagy a gazdasági kizárólagosság óhajára vezethető-e vissza. A lényeg az, hogy a jobb- és a baloldal még a szélsőjobb erősödésével szemben sem képes közösen fellépni.

Pedig Oslo után lenne ok az ellenszenv, akár a hányinger leküzdésére. A Jobbik a mai lapunkban közölt felmérés szerint erősödik, és mint összeállításunkban olvasható, nála is van roszszabb. Holott nem légből kapott hír, hogy Zánkán nemrég légfegyveres kiképzést szervezett a parlamenti párt. Csakhogy a 64 vármegye egyik jelese márciusban már robbantásokról és fegyveres „ellenállásról” is beszélt.