Neves kutató havi 101 ezerért
Ez sokkal érthetőbb, mintha azt boncolgatom, hogy a kutatónő az ADMA szintjét és hatásait kutatja a cukorbetegek és a diabéteszes vesekárosodás állatmodelljében. Az ADMA-ról ugyanis azt feltételezik, hogy önálló kockázati tényezője lehet a diabétesz nyomán kialakuló vesekárosodás megjelenésének. Az ADMA gátolja a nitrogén-monoxid-molekula termelődését, ami alapvető szerepet játszik a szervezet ereinek védelmében. Azt már kimutatták, hogy az ADMA-szint összefügg a diabéteszes szövődményekkel. Fekete Andrea célja, hogy bebizonyítsa, nemcsak összefügg, hanem önálló rizikótényező. És ennyi legyen elég a konkrét, eredményekkel bőséggel tarkított tudományából.
Fekete Andrea megannyi elismerését eddig eltelt mindössze harminchat életéve alatt gyűjtötte be. Beszél angolul, németül és nem összevissza ám, mert egyetemi kurzusokat tart. Orvosdinasztia sarjaként korán eldőlt a pályája, az út ennek ellenére folyamatos újraértékelésekkel teli. A legkellemetlenebb negatív élménye az orvosi egyetem első két éve volt. Az évfolyam legerősebb csoportjában 4,3-as átlagával ő volt a „legrosszabb tanuló”. A Fazekas Mihály Gimnáziumban osztályelsőként érettségizett, azt hitte ugyanannyi tanulás az egyetemen is elég – tévedett. Sokáig tartott mire visszanyerte az oktatók és a csoporttársak elismerését. Fekete Andreát egyébként a kudarcok inkább feltüzelik, mint elkeserítik. Talán a sportolói múltjából is adódik – éveken át teniszezett –, hogy számára a kudarcnak egyetlen üzenete az, hogy utána még nagyobb erővel kezdje újra.
Az újrakezdés, az új elkezdése nem áll tőle távol. Harmadéves korától a Kórélettani Intézetben kutatott, mikor egyszer felajánlották neki, menjen át az I. sz. Gyermekklinikára, ahol most szerveznek egy kutatólabort. Átment és ott ragadt. Ösztöndíjjal dolgozott a németországi Freiburgban, ahol világszínvonalú genetikai laborban munkálkodhatott. Járt az Egyesült Államokban, de onnan is visszajött, pedig Floridában éltek, egy órára a tengerparttól.
„A nagyobbik fiam négyéves, a kisebbik kettő. Szükségük van a nagyszüleikre, az anyanyelvi környezetre. Klinikusként dolgozó férjemnek sem jelent visszalépést, hogy itthon élünk, s nem valamelyik nyugati államban” – vallja Fekete Andrea. Az itthon maradásban hatalmas motivációt jelent a Lendület program. Anyagi és erkölcsi szempontból egyaránt. Az idejének a felét klinikai orvosként, a másikat kutatással töltő, PhD-fokozattal és nyelvvizsgákkal rendelkező Fekete Andrea eddig nettó százegyezer forintot vitt haza. Most jóval biztosabb anyagi körülmények közé kerülnek – s igyekeznek nem gondolni arra a müncheni ajánlatra, ami a „lendületes” anyagi kondíció sokszorosát kínálja.
A fiatal kutatónő a fizetéstől eltekintve alapvetően jól érzi magát. Az intézetet vezető Tulassay Tivadar professzor nyugati munkakörülményeket teremtett a klinikán. Aki akar, dolgozhat, előrejuthat, cikkei jelenhetnek meg – mondjuk könnyebben publikálhatna Amerikában, mint itthon, de megérti a nyugati lektorok más régióból érkező szerzőket negligáló magatartását. „Nem szép, de bevallom, hogy én is másként kezelek egy balkáni országból befutott cikktervezetet, mint egy nyugatit.” A nehézségek ellenére jövőre szakvizsgázik, pár éven belül akár az MTA doktora cím is meglehet. A „lendületes” pénzből saját kutatócsoportot alakíthat. Kell ennél több?
A sikerek mellett sok minden zavarja is. Gyakorta felmerül, hogy elég ideje jut-e a gyerekekre? Jó-e, hogy a műanyag dinókkal játszó kisebbik fia olyan kérdéseket fogalmaz meg, hogy „Te dinó, neked is magas a vércukorszinted?” Zavarja az ország általános rossz közérzete, az emberek egymással szemben általánosan használt durva verbalitása. Nehezen tűri, amikor hajnali háromkor gyerektápszer felírásáért zargatják a klinikán – anyaként ugyanis tudja, hogyan kell gondoskodni az apró gyerekekről. Különös érzések kerítik hatalmába, amikor este utcalányok és kurafik között lavírozva kell menni a klinikához közeli lakásába. Amikor kopasz, testes, dzsipet uraló sofőrök szorítják le az úttesten, eszébe szokott jutni, hogy szakmai kiválósága bizonyos helyzetekben mit sem ér.
Szerencsére a kellemes élmények, a szakmai sikerek bőven ellensúlyozzák ezeket a helyzeteket.
Három éve Lendületben
2009-ben öt, 2010-ben hét kutatócsoport alakult. Az idei kiírásra száz jelentkezés futott be, közülük tizenhatan nyertek – idén először hölgy is volt a nyertesek között. (Mindjárt három: Makara Judit kutatóorvos, Fekete Andrea gyermekgyógyász és Reglődi Dóra kutatóorvos.) A programban elnyerhető maximális összeg évi 60 millió forint, amelyet öt éven át kap meg a kutató. A korábbi pályázatokkal együtt az Akadémia ebben az évben 1,1 milliárd forintot fordít a programra.
Az idei kiírás újdonsága volt, hogy a Lendület programot az Akadémia az egyetemekre is kiterjesztette.
Szintén változás, hogy a kutatócsoportok vezetésére jelentkezők életkoruknak megfelelően két kategóriában pályázhattak. Az egyikben önálló kutatói pályájukat kezdő, 30–40 év közötti fiatal kutatócsoport-vezetők jelentkezését várták. A másik kategóriában sikeres kutatói pályát folytató, 35–45 év közötti, a nemzetközi mezőnyben is kiemelkedő teljesítményű kutatók pályázhattak. A nyertesek közül többen hazaköltöznek, többen a nyugati körülményeket biztosító pályázatnak köszönhetően nem mennek külföldre. Az idei nyertesek között volt fizikus, nyelvész, őslénykutató, kutatóorvos, ökológus. (Ö. Z.)
