Az új rezsim azonban vért követelt, és épp őket találta meg, a bukott rezsim három közismert emberét, akik a közös vadászatokon barátokká váltak. Három, víziókkal teli ember, akik sorsa összefonódott túl azon is, hogy pontosan tudták, mi kell a nemzetüknek. Ehhez azonban igényelték is, hogy mindenki, az összes polgár adjon valamit hozzá az országhoz, de emiatt aztán elbuktak.

Emilian szegény családbannőtt fel,gyermekkorában folyamatosan jelen volt a nélkülözés. Iskolába nem sokat járt, csak péntekenként, amikorbe tudott állni segédként a büfébe. Ezt azzal érte el, hogy megsúgta a büfésnek: péntekenként sokkal több szülő jön el a gyerekéért, mint máskor, így aztán megéri több húsos szendvicset készíteni. És, mondta Emilian, aznap nem is érdemes kilopni a húst a szendvicsből, mert a szülők pénzt adnak hétfőtől csütörtökig a gyerekeknek, hogy abból vegyenekmaguknak enni, ezért hadd tapasztaljákmeg péntekenként, hogy milyen jó ez a büfé. Emilian kereskedelmi politikája –még ha nem is tudta akkor, hogy ez mit is jelent – bevált: a büfé forgalma megduplázódott. Ezért már nemcsak péntekenként, hanem a többi napon is a pult mögé állhatott.

Idővel más üzletekbe is belefogott. Egyszer, amikor panaszkodni hallott egy bolttulajdonost, hogy nem tudja eladni a Koszovóból érkezett öltönyöket, azonnal előállt az ötletével. Hozatott a tulajjal két angol öltönyt a szomszéd nagyáruházból, majd hosszú sorba felakasztatta a koszovóiakat, és a sor két végébe az angolokat tette. Az angol öltönyökbe beleszúrt egyegy jó nagy táblát, azzal, hogy „angol öltönyök ötvenszázalékos engedménnyel, csak ezen a héten”. Azt a kettőt a táblák miatt senki nem vette meg, de a köztük lévőket két nap alatt elvitték – kicsit drágábban is, mint ahogy azt eredetileg tervezték. Emilian tanácsadói állást kapott a tulajnál, illetve megkapta ajándékba a két angol öltönyt. Negyven évvel később sem tudta jól megkötni a nyakkendőket, de arra ezek után mindig adott, hogy öltönyei a legjobbakból valók legyenek.

Amikor Nicolae elkezdettk ormányozni, Emilian már jó pár üzleten túl volt. Voltak éttermei, kaszinói, építkezési vállalkozása. Csak a politika hiányzott neki, mert azt gondolta, ő sokkal többet tud a valós életről, mint az okostojások „ott fent”. „Melyik politikusnak jutott volna eszébe, hogy az EU-pénzekkel miként lehet tisztességesen elszámolni úgy, hogy közben maradjon is egy kicsi? Ki jött rá arra, hogy a száz kilométeres autóútra szerzett brüsszeli pénzből csak nyolcvanötöt kell megépíteni, csak a kilométert jelző táblákat kell nyolcszázötven méterenként kihelyezni? Hány elégedett EU-bürokrata hajtott végig elégedetten az útszakaszon?”, kérdezte magától.

Emilian ekkor alapította meg az NTN Consultingot.

Nicolae politikája a nemzeti vállalkozások erősítésén alapult, illetve arról is beszéltek a közéletben, hogy ő maga több vállalkozás mögött is áll. Emiliannak több sem kellett, hiszen az NTN nemzeti vállalkozásként kellően sejtelmes volt ahhoz, hogy mindenki azt gondolja: ez a cég a miniszterelnök, az ügyész és a bankár közös vállalkozása. Bevételei így megsokszorozódtak, a polgármesterek pedig büszkék voltak, hogy segíthettek, mert tudták, hogy Romániának erre van szüksége. Emilian, miközben gazdagodott, ösztöndíjprogramokat hirdetett, és azokat mindig elnyerték a miniszterelnök, az ügyész és a bankár gyermekei. Lakástámogatási programjából is részesedtek a családtagjaik, illetve minden egyéb kedvezményeket úgy alakított, hogy aztán az üzleti tárgyalásokon erősíthesse annak látszatát, kié is valójában az NTN Consulting.

Emiliant egyre többen hívták meg vacsorázni, sokasodott azok száma, akik tanácsait kérték. Aki valamit is adott magára, az megbízta valamivel az NTN Consultingot. A legfőbb bíró volt az egyetlen, aki nem szeretett vadászni. Őt inkább az érdekelte, hogy milyen kapcsolatban állt az ország korábbi miniszterelnöke az ország leggazdagabb polgárával. Miután azonban az NTN Consultingról kiderült, hogy több bíróságon is jelen volt évekig tanácsadóként, ez az ügy pedig „szimplán politikai támadás”, ezért aztán vége lett a hajcihőnek, az NTN megmaradt Románia fontos vállalkozásának, Emilian nélkül pedig nem létezett adakozás – adakozni ugyanis tiszta szívből és önzetlenül csak az tud, aki legalulról indult.