No, ez az az állapot, amiben a lila szarvasmarha hazájának pénznemében, a svájci frankban eladósodott magyaroknak már jó ideje nincs részük. A reklámspotból pedig leginkább a kérődző maradhatott meg az emlékezetükben, magukra vonatkoztatva: micsoda marha voltam, amikor beleugrottam ebbe a hitelbe!

Tegnap volt olyan óra, amikor elérte a 233 forintot a frank jegyzése. Amikor a legtöbben felvették az alpesi devizában jegyzett hitelüket, az árfolyam 140-150 forint környékén járt. Szédítő különbség. És a kilátástalanság is az. Mert nem látszik a vége, hogy mikor, mitől szűnhet meg a nyomás a forinton. Nemhogy enyhülne a feszültség, ami a görögök miatt támadt, de olyan országokat is hírbe hoznak már a csődveszéllyel, amelyek nélkül tényleg alapjaiban kérdőjeleződik meg az euróövezet létjogosultsága. Az olaszokat például.

A csokoládé állítólag csillapítja a fájdalmat. A devizaadósok fejfájását azonban akárhány kocka svájci csoki sem tudja tom pítani. A kormány adósmentő kapuja ősz előtt nem nyílik meg, a frank viszont addig sem lesz sokkal olcsóbb. Drágább még lehet. A bankok által kínált tehercsökkentő megoldásokkal akárki nem élhet – megjegyezzük, az adósmentő csomaggal sem –, és a frankhitel „árát” meghatározó svájci jegybank sem iparkodik mérsékelni a saját kamatát. Bú itt, bú ott, bú mindenütt.