Az űrrepülőgépek utolsó mohikánjaként négy űrhajóssal a fedélzetén az Atlantis tegnap magyar idő szerint 17 óra 28 perckor szökellt az ég felé, hogy megkezdje tizenkét naposra tervezett útját. Ezzel egy harmincéves sztori utolsó lapjai íródnak, a NASA nyugdíjba küldött űreszközei után egy ideig az amerikaiak orosz űrhajókkal tudják csak elérni a Föld körül keringő nemzetközi űrállomást. Néhány évtizede ez még nemzeti meghasonlást okozott volna az Egyesült Államokban, de hát a világ változik, és ebben a világ megismerésének talán legdrágább módja, az űrkutatás is. Az űrsiklók nagy ívű küldetésében a legnagyobb törést kétségtelenül a két tragédia, a Challenger és a Columbia odaveszte okozta, ám a program búcsújánál legalább ekkora súlylyal szerepelt az űrrepülőgépek ára. A globális válsághoz nem passzolnak a költséges álmok.

Az Atlantis fellövésénél statisz tált félmilliós éljenző tömegnek és az űrkutatás bárhol élő híveinek egyelőre nem sok hasonló élményt kínál majd a NASA az elkövetkezendő években.

Pedig tervekből, elvégzendő feladatokból most sincs hiány.

Amelyeknek megvalósítása vélhetően jó néhány politikus népszerűségéhez adhatna egy-két erőteljes löketet. A Marsra szállás víziója a pénzügyi lehetőségek javulásával feltehetőleg előbbutóbb ismét begyújtja majd a hajtóműveket. Hogy ezek milyenek lesznek és mikor, az még a jövő zenéje.