Az eredmények szerint a napi teendők és az időhiány a két legfőbb gát, ezenkívül a vállalatok közel fele nem áldoz a humánerőforrás fejlesztésére. Voltak olyan válaszadók is a vizsgálatban, akik egyszerűen nem találták meg a hozzájuk illő kurzust a képzési palettán. A vezetők mindössze felét tréningezik, negyedét coacholják, közülük szakkönyvet rendszeresen ötből csak egy olvas. Folyóiratokat havonta vagy sűrűbben háromnegyedük, hírportálok vezetési rovatait kétharmaduk böngészi kéthetente vagy gyakrabban. Az új média sem népszerű: blogokat, fórumokat harmaduk-negyedük követ viszonylag rendszeresen, de a vitákban, társalgásban nem vesz részt, csak passzív szemlélődő. Bár a különbség nem markáns, több időt és energiát fordítanak az önképzésre a kisvállalkozásoknál, a magyar cégeknél dolgozó, illetve a felső szintű vezetők, valamint azok, akik rendszeresen vagy gyakran tanítanak, és jelenleg vagy az utóbbi egy évben iskolarendszerű képzésben vettek részt.

A vezetőket főként az motiválja, hogy egy-egy kurzus után bővül az eszköztáruk, magabiztosabb lesznek, jobban tudják kezelni az embereket. Fontos az is, hogy új dolgokat tanulhatnak, megértik az aktuális trendeket. A vezetői teljesítmény mérése, értékelése, elismerése kevesekre hat serkentően, és saját fejlődésüket sem tartják a karrierépítés, az előrelépés feltételének. A válaszadók csaknem 40 százaléka nő, 60 százaléka férfivolt. Átlagéletkoruk 44, vezetői tapasztalatuk 14 év, átlagosan 10 éve dolgoznak munkahelyükön, és mintegy hat éve vannak jelenlegi pozíciójukban. A vezetők fele tíznél kevesebb munkatársat irányít, harmaduk 11–50 embert, és majdnem minden ötödik felel ötvennél több dolgozóért.