A szerves élet alapanyaga a hőtárolástól a keringésen át a sejtek és szövetek közötti anyagcseréig minden létfontosságú folyamatban kulcsszerepet játszik. Azt is mondhatnánk, hogy az emberi szervezet összetartó közege a víz. Ahhoz, hogy a testtömegünk 50-70 százalékát kitevő víz háztartása ne boruljon meg, a napi átlagos két és fél liter veszteséget, ami kiválasztással, légzéssel és a bőr pórusain át távozik, folyamatosan pótolni kell. Összetett idegi és hormonális folyamatok szabályozzák a természetes szomjúságérzetet. Folyadékszükségletünk egyénenként változó, függ a táplálkozástól, a fizikai aktivitás, életkor és testtípus sajátosságaitól, de éppígy a pillanatnyi hőmérséklettől, a levegő páratartalmától is. Különböző életkorokban másként érzékeljük a szomjúságot: a folyadékhiányra leginkább a gyerekek és idősek érzékenyek. A kezdődő kiszáradás, az egészségre káros dehidratáció jellemző tünetei a száraz nyelv és nyálkahártyák, aláárkolt szemek, hűvös végtagok, sápadt bő r és csökkent vizeletmennyiség. Ha ez az állapot tartósan fennáll, gyorsulnak az öregedési folyamatok, lerakódnak a szervezetben a salakanyagok, és vesekő is kialakulhat. A keringés is megsínyli a vízhiányt: besűrűsödik a vér, testünk egyes részei oxigénhiányos állapotba kerülhetnek, a beszűkült érszakaszokon és kapillárisokon még nehezebben halad át a vér.

Míg étel nélkül akár hetekig is élhetünk, a víz megvonása már néhány nap alatt végzetessé válhat. Már akár kétszázalékos folyadékvesztés is zavarokat okozhat a szervezetben, csökken a fizikai és szellemi teljesítőképesség, fejfájás és koncentrációzavar léphet fel. Ha pedig testtömegünk folyadéktartalmának öt százalékát elveszítjük, akkor munkaképességünk harminc százalékkal is csökkenhet. Tíz százalék testi folyadékveszteség már zavarodott állapothoz vezet, sérülhetnek az agyi erek, bevérzések, bénulások és izomgörcsök keletkezhetnek. A test húszszázalékos folyadékvesztése esetén leállhatnak a vesék, visszavonhatatlanul összeomlik a keringés, ami rövid idő alatt halálhoz vezet. Ennek épp az ellenkezője történik túlzott mértékű folyadékbevitel esetén, amire ritkán ugyan, de szintén van példa. Nem egy tragikus kamaszhalál történt például szintetikus drogok miatt, amikor a természetellenes szomjúságérzet hatására a szükséges vízmennyiség többszörösét fogyasztották el rövid idő alatt. Ilyenkor a testnedvek felhígulnak, a nagy mennyiségű vizet a vesék képtelenek a vérbő l kiválasztani, így az ozmózissal kiáramlik a sejtekbe. A felborult elektrolízis és anyagcsere eszméletvesztést, kómát és görcsrohamot okoz, beavatkozás nélkül végzetes lehet. Abszurdnak hangzik, de van tehát vízmérgezés.

PI PATEL

Ha valakit szeretnénk meggyőzni a víz fontosságáról, ne statisztikai kimutatásokkal és propagandafilmekkel untassuk, hanem ajánljunk neki egy jó könyvet. Yan Martel Pi élete című Booker-díjas regénye a legszájszikkasztóbb és vélhetőleg legizgalmasabb olvasmány erre a célra.

REHIDRATÁLÁS

A WHO által kiszáradásnál javasolt rehidratációs folyadék öszszetétele: NaCl, KCl, Na-citrát és glükóz vizes oldata.

MAGYAR VÍZ

Szerencséseknek mondhatjuk magunkat, mert Magyarország vízkészlete kiemelkedően jó, mind a mennyiség, mind a minőség tekintetében. A felszín alatti vizek és az ebből nyert ivóvíz minősége 70 százalékban kifogástalannak mondható. Az évi 1000 liter fejenkénti megivott víz csak töredéke annak, amit tisztálkodásra és egyéb háztartási célokra használunk. Szintén kiemelkedőnek mondható a forrásokból, a talajkőzetben lévő vízrétegekből nyert természetes ásványvizek minősége.