– Mindig szerettem a gyerekeket, jól kommunikáltam velük, hallgattak rám. Amikor kaptam egy 42 fős csoportot, azt gondoltam, ha ezzel megbirkózom, nem kell tovább keresgélnem a hivatásomat. A kísérlet sikerült, és nem bántam meg, hogy óvónő maradtam – mondta Makár Barnabásné Móré Erna, aki történelem–földrajz szakos tanár akart lenni, ám ez a szakpár nem indult el, így képesítés nélküli óvónőként helyezkedett el, majd 1975-ben megszerezte óvodapedagógusi diplomáját. Szerinte egy óvónő kicsikhez való viszonyát alapjaiban változtatja meg, ha neki magának is van gyereke, de ez nem szükséges ahhoz, hogy valaki igazán jó legyen a szakmában. – A kezdeti lelkesedés pótolja a tapasztalatok hiányát – állítja a miskolci Szeder utcai Óvoda vezetője, a Pedagógusok Szakszervezete óvodai tagozatának elnöke.