Az idegen duó mellett üldögélő Patrik csupán azért fogta föl a fölöttébbmagabiztosnak tetsző srác iménti mondatait, mert kapott egy SMS-t, amely kizökkentette szenvtelen révültségéből. Egészen addig ügyet sem vetett a kiskocsma közönségére; újabban szívesen töltötte egyedül az estéket. Gondolkodott. Csak az elátkozott SMS-ek zavarták meg alkalmanként a nyugodt elmélkedésben.

Gyűlölte a rövid szöveges üzeneteket. Ezúttal sem bökött azonnal az olvasás gombra, előbb belehallgatott inkább a fiú maszturbáció-témakörben fogant okfejtésébe, belekortyolt az előtte pihenő hosszúlépésbe, majd rendelt egy almapálinkát. Nagyon régen nem kapkodmár a készülék után, ha SMS-t kap. A csajoknak sem szívesen ír, a haverok meg a lehető legritkább esetben számíthatnak válaszra; csupán „munkaügyi” üzeneteknél marad fegyelmezett.

Ha megkérdezik, tagadja, de azért van az SMS-undora, mert egyszer nem küldött el egy üzenetet. Gimis volt még, reggel busszal ment iskolába, s legjobb barátainak egyike nem szállt föl amegszokott járatra. Előkapta telefonját, bepötöyögte a megszokott „Mi van?” formulát, de valamelyik haverja lebeszélte a fölösleges üzenetről. Még a végén fölébred a címzett, aki hallatlanul sokszor maradt otthon kamu fejfájással egy napra.

A suliban persze, szokás szerint semmi különös nem történt. Egészen a hatodik óra végéig, amely után tanár posztolt az ajtóban, és nem engedte ki az „ásokat” az épületből. Számos felnőtt várta az osztályt a kijelölt teremben, egyikük megtört hangon nyögte:

– Pali meghalt. Patrik nem bírt el a tőmondattal. Elrohant előle, ordított, bömbölt. Így emlékszik. Amúgy tán lefogták, hangtalanul zokogott, hitetlenkedett. Pali és Patrik már az általános iskolában osztálytársak voltak, a középiskolában egymás mellett ültek.

Órák teltek el, mire a tanárok össze szedték a fájdalomtól vergődő fiatalembereket, Pali barátait. Autóba ültették, hazavitték őket. Patrik az éjszaka csak azon gondolkodott, fejbe lövi-e magát Pali akkor is, ha elküldi azt a rohadt SMS-t.

A pohara most megint üres. A delírium határán van. Forgatja a telefont, nyomkodja, finoman kopog vele az asztalon. Hirtelen mosoly szalad át az arcán. Lenémítja a készüléket, kikapcsolja a rezgésfunkciót, s zsebébe csúsztatja a mobilt. Így nem értesül arról, hogy SMS-t kap.

Boldogan rohan a pulthoz, hátba veregeti a kölyköt, aki vadul smárol azzal a csajjal, akinek az elébb még a maszturbációról referált, rendel egy hosszúlépést, meg egy felest abból az ötvenfokos almapálinkából. Megkönnyebbült.

Aztán perc sem telik el, s újra ránéz a telefonra. Képtelen szabadulni. Évtizede várja a választ arra az üzenetre, amelyet nem küldött el.