Hogy fér meg ott a 2006-os zavargások ügyében hozott ítéletek semmissé tételét elindító Balsai István és egy fővárosi büntetőbírósági tanácselnök, Szívós Mária? A bizonytalanságból kisegít Morvai Krisztina visszacsengő hangja, amint magyarázatot követel az ezekben az ügyekben másodfokon oly sok felmentő ítéletet hozó Szívós bírónő háttérbe szorítására.

Vele tehát nincs konfliktus, csak a többi bíróval. Meg a szabállyal, hogy alkotmánybírót kiemelkedő tudású elméleti jogászok vagy legalább húszévi szakmai gyakorlattal rendelkező jogászok közül lehet választani. Balsai Istvánnál ez nem jön össze, ahogyan korábban Stumpf Istvánnál sem, de ha ő alkotmánybíró lehet, méltatlan lenne e lehetőséget megtagadni mástól. S ha a bíróvá válásnál nem kell ragaszkodni a törvényhez, az egész testület végre lazábban kezelheti ezt a dolgot.

A mérséklő szellemet fejezi ki Pokol Béla jelölése is. Ő az, aki évtizedszámra mondja, hogy túlhatalmazza magát az AB. Hogy a rendszerrontás az zal kezdődött, hogy Antall József sokszor Sólyom Lászlóval és az Alkotmánybírósággal összefogva meghiúsította az első ciklusban a konzervatív parlament döntéseit. De ő óv attól is, hogy a politi ka közel kerüljön a testülethez.

A negyedik jelöltről, Szalay Péterről azért tudni, hogy ő képviselte a Fideszt 1998-ban az ÉS ellen, Kövér Lászlót a köteles perben Tóth Károllyal szemben. Ez is rendben. Minden új jelölés az AB pacifikálását ígéri. A háború kedvéért: az ellenséget most munkanélküliségnek és államadósságnak hívják.