De nem is a hasmars a fő veszély. A mutáns bacilus nem ettől halálos. Illetve a betegek többségében nem is az. Az emberek azonban félnek, hiszen még sok a homály ebben a történetben. Nagy tekintélyű német kutatóintézetek először nem tudták, mi a felelős a tünetekért, még most sem ismerik a kórokozó forrását, sőt azt sem, hogyan alakult ki a megváltozott szerkezetű baktérium. Jó, felderítették már a géntérképét, ami kulcs lehet a hatékony kezeléshez, és van gyorsteszt a biztos diagnózishoz. De mégis az átlagember csak azt látja, az illetékesek egymásra mutogatnak.

Német és spanyol politikusok, különböző európai egészségügyi szervezetek kapkodnak a hirtelen jött vészhelyzetben. Pedig ilyen máskor is kialakulhat. A megfontoltság azonban hiányzik, és ez a táptalaja – nem, nem a valódi, hanem a társadalmi mikrobáknak, amelyek igazán és hosszú távon mérgeznek. Lám, Németországban már a biofegyver elmélet is előkerült, aminek persze vajmi kevés valóságalapja van.

A mikrobiológia sajnos tartogat még kellemetlen meglepetéseket, ám az is tény, hogy a kutatások mai fegyvertára lehetővé teszi ezek kezelését. Igaz, az eredményekhez néha több idő kell. Az elhamarkodott kijelentésekhez sokkal kevesebb. Különösen azokhoz, amelyek lelkileg az eredeti szándékkal épp ellentétes hatást válthatnak ki az emberekben. Ilyen az is, hogy a magyar közegészségügyi hatóságok kijelentették, nálunk valószínűleg nem lesz járvány. Valószínűleg tényleg nem lesz.

De ilyen társadalmi táptalajon ki hiszi ezt el?