Az előre gondolkodás Magyarországon ismeretlen. A koncepció már a szavak szintjén is beszédes: az idősek ideiglenes vagy állandó „elhelyezése” és „ápolása” rajtuk kívül álló döntést sugall és minden ízében szociális problémának mutatkozik. A többször módosított szociális törvény szerint idősek otthonába csak az vehető fel, akinek gondozási szükséglete egy szakértő bizottság szerint meghaladja a napi négy órát, vagy speciális élethelyzete azt indokolja. A szakvélemény még nem jelent auto matikus belépőt, csak a várólistára elég. Kimondatlan tény: ilyenkor valakinek a halálára várunk.

KVÓTÁBÓL HASZON

Egy neve elhallgatását kérő szakértő, aki közel egy évtizede több idősotthon megvalósításában vett részt értékesítési igazgatóként, a foghíjas szabályozást, az állam kárára kijátszott befektetői érdekeket, a diszkriminatív állami normatívát, illetve a szociális szükséglet és a szolgáltatói piac összemosását tartja a probléma gyökerének.

Eleve pozitív megkülönböztetés, hogy aki idősotthonba költözik, az – pontosabban a szolgáltató – élvezi a jelenleg 54 ezer forintos normatívát az alap- és 30 ezer forintot az emelt szintű ellátásért, míg az otthon élő nyugdíjasok semmit nem kapnak. A legtöbb önkormányzati és magánotthont erre alapozva hozták létre – nagyrészt banki hitelből, amit a fejkvótaként kapott normatívából törlesztettek, a működést és a profitot a rendszeres havi és az egyszeri belépési díjak fedezték. Kontroll híján minimális színvonalon építkeztek, a szakember szavaival sokszor „kóceráj” jött létre, gyatra szolgáltatásokkal. A sok helyütt több millióra rúgó egyszeri belépési díjat ma már törvényileg nem szedhetik be a szolgáltatók, ám a közigazgatási hivatal is pontosan tudja, hogy megy ez: egészségügyi szerződésnek álcázva továbbra is fizet az ügyfél.

ARANYÉLET?

Az élethosszig megváltható apartmanok kényelmes elhelyezést, programokat és kényeztető szolgáltatásokat kínálnak fix havi díj és egyszeri beköltözési költség fejében. Ezt viszont kevesen tudják megengedni maguknak, a havi díjak alsó határa az átlagnyugdíjakat súrolja és onnan kúszik a hat számjegyű régiókba. Családi segítséggel és egy kiadós nyugdíjjal mindez kivitelezhető, ez év januárjától jövedelemvizsgálat sincs, elég kötelezettséget vállalni, és ha a nyugdíj nem fedezi a havi költségeket, 2-3 milliós kauciót kérnek fedezetül.

A rendszer legérzékenyebb pontja az illegális belépési díj, amit van, aki tiltott szerencsejátéknak tart: „Három hónap vagy három év – egy beteg, idős embernél ezt nemlehet tudni. A díj viszont ugyananynyi. Kész lutri!” A belépő nemritkán felemészti az idős ember vagyonát, így a döntés a család számára is nehéz. A rendszer ugyan faramuci és abszurd, a szükség mégis sokakat meggyőződésük ellenére rávisz arra, hogy előteremtsék a rávalót.

Nemzeti koncepció

A rászorulók ügyeit már a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (NRSZH) intézi. A szoszak.eu honlapon felleltük a már formálódó Nemzeti Szociálpolitikai Koncepció dokumentumait, melyek talán irányadóak a jövőre nézve. Az érintett hivataltól semmiféle információt nem kaptunk, miként a szaktárcától sem egy hete. A kormány szociális politikája vagy nagyon titkos, vagy még erősen formálódik.