Uborka, háború
Tíz halott, háromszáz válságos állapotban kezelt beteg, düh és vádaskodás – ez a gyorsmérlege annak a fertőzéshullámnak, amelynek megnevezett, bár spanyol részről vitatott felelőse egy malagai uborkaszállítmány. A leginkább érintett német fogyasztók első ijedtükben bojkottszerű vásárlás-visszafogással reagáltak, csakhogy ez nemcsak a gyanús uborka, hanem az összes hasonló zöldségféle forgalmát is megtizedelte.
A német szakmai szervezetek indulatos nyilatkozatban tiltakoztak, mondván: az állam jogtalanul keltett bizalmatlanságot az összes szezonáruval szemben. A hivatalos ellenérv szerint a fogyasztók biztonsága mindennél fontosabb. A helyzet kínos kontúrokkal mutat rá a modern élelmiszer-kereskedelem talán legneuralgikusabb pontjára. Arra, hogy a többszörös minőségbiztosítási rendszerek ellenére mégiscsak az egyes termelők és feldolgozók mindennapos munkáján múlik, történik-e fertőzés vagy sem.
Ismét erősödnek azok a hangok (és főként a „régi” tagállamokban), amelyek tűrhetetlennek mondják, hogy egyes exportőr országok hatóságai szemüket behunyják, amikor messzi piacra szánt árut kellene ellenőrizniük, míg az újabb belépők szerint a jobb módú tagtársak lejárt szavatosságú termékeiket „tolják rá” a kelet-közép-európai társakra. Erősödik a bizalmatlanság. A helyzet üzletileg is kényelmetlen, de a gyorsriasztási rendszer is lassú volt. Ha lesznek uniós korlátozások, azok – mások hibájából – a magyar zöldség-gyümölcs szállítmányokat is „gyanúba” keverhetik.