E szűk fél óra alatt értette meg ugyanis, hogy az Európai Unió ellenáll a költségvetési hiány lazítására vonatkozó Fidesz-terveknek, mindannak, amire az ellenzéki stratégiájukat építették, és rigorózusan ragaszkodik a 3,8 százalékos hiánycélhoz. A miniszterelnök e fél óra után világosan láthatta, olyan stratégiát kell kidolgoznia, amely annak a látszatát kelti, mintha nem tennének mást, mint amit ígértek, valamint megbizonyosodhatott arról, hogy az első Orbánkormány óta nagyot fordult a világ: az Európai Unió ugyanis nagyon szigorú kereteket szab már Magyarország számára, és ezek között kell mozognia, még ha szűkösnek érzi is.

Azon a napon Orbán Viktor megkezdte versenyfutását az idővel: amire kész forgatókönyve volt, azt sutba kellett vetnie, és bejelentette, hogy a kormány 72 órán belül akciótervvel áll elő a rövid távú problémák kezelésére. Így aztán néhány nappal később megkezdődött a rögtönzések sorozata, amely egyre újabb és váratlanabb fordulatokat vett, hogy aztán végül a kormány a Széll Kálmán Tervvel ismerje el: megkerülhetetlenek a mély, strukturális átalakítások. Ennek kimondásáig azonban, biztos, ami biztos, a Fidesz gyökeresen átalakította Magyarország közjogi rendszerét, és ha ennek a folyamatnak az elemeit összerakjuk, meglehetősen világosan kibontakozik egy jól megtervezett forgatókönyv képe, olyané, amit nem kellett kidobni: a Fidesz–KDNP egy éve alakult kormánya megpróbálja konzerválni a hatalmát.

Magyarország nem lazíthat – közölte egy éve Orbán Viktorral a „csapatkapitány”, José Manuel Barroso